Muzsikus sóhivatal? Zenei Robin Hood? Rockerjótündér?
Az ARTISJUS zenész szemmel
Hajlamosak az emberek az ARTISJUS-t mindenféle ördögi szervnek, nyomorító aljadék bűnszervezetnek vagy egyszerűen dilettáns bandának titulálni. Mindenki azt állítja róluk, hogy ellopják a pénzt, felesleges sóhivatal, egyszóval közutálat tárgya.
Mert mit lát az egész szervezet működéséből a közvélemény? Odáig követi az eseményeket, hogy különféle formában megsarcolja a népeket, üres CD-ken matrica formájában, a fodrászatokat/üzleteket/éttermeket havi adó formájában, nép-nyú-zás!
Az ARTISJUS kimutatása szerint az emberek 70%-a több időt szeret tölteni olyan helyeken, ahol valamilyen zene szól. És ha több időt tölt ott, többet is költ. Ezt a pluszbevételt “adóztatja meg” a jogvédő szervezet, hogy valamennyi visszajusson azokhoz, akik azokat a zenéket írták, énekelték, előadták. De az emberek többsége csak odáig látja a dolgokat, hogy beszedték a pénzt, ezért azt is hiszi, hogy az “beszedve marad”, valaki megint jól járt.
Igen, jól járt: a zenész.
Ugyanis a hivatal adott időközönként kifizetések formájában a nála regisztrált zenészek számára pénzt küld. Ha elhangzott a Kedvesem a rádióban vagy a tévében adták a Szezont, amiben Zagarék zenéje szól, akkor attól függően, hogy az adott műsort mennyien hallgatják/hallgatták, olyan arányban kap a kalapból. Mert a rádiók-tévék lejelentik, hogy adott évben mikor (percre pontosan!) milyen dalt játszottak, és befizetik ők is a rájuk eső részt.
Nemrég kaptam egy levelet,amelyben jelentkezni lehetett a Sziget, a VOLT és a Balaton Sound fesztiválokra zenészként játszani. Megkötés: fellépési díj nincs, útiköltség nincs, belépőt is venned kell. Még jó, hogy nem kell fizetned a szervezőnek, hogy hajnali háromkor játszhatsz a vendégeinek.
A felosztások
Az ún. felosztások különféle kifizetési időpontok különböző területeit dolgozza fel a szerzői jogdíjaknak:
-májusban van a nagyfelosztás, itt a rádiók-tévék által (és éttermek, egyéb nyilvános helyeken történő), előző évben játszott muzsikák után kapja meg a szerző a jogdíját,
-júniusban az üres hanghordozók után járó jogdíjakat számolják ki (a számítás alapja a rádiókban-tévékben történő elhangzások száma, maximum 5000 darabig, bizonyos összeggel felszorozva),
-negyedévente az előző negyedév online játszásai alapján van kifizetés (YouTube, online rádiók, stb.),
-félévenként az előző félévi koncertek látogatottsága és az azokon játszott dalok szerinti kifizetés történik meg.
Mit kell ehhez a zenésznek tennie? Elmegy az ARTISJUS-hoz és bejelentkezik. Kitölt egy űrlapot, bekerül a rendszerbe, majd onnantól kezdve egy ingyenes, online felületen bejelenti a zenéit: egyesével kitölt róluk minden infot (ki, mikor, hogyan szerezte az adott zeneművet, hogyan osztják fel maguk között a jogdíjat stb.), feltölti magát a zenét is, majd vár. A hivatalban minden egyes dalt jóváhagynak (erről értesítést küldenek), majd ők is várnak, hogy a különböző források lejelentsék, hogy mikor milyen zene szólt náluk (pl. a koncertek helyszínei a fellépők segítségével lejelentik - szintén online - hogy az adott koncerten mik hangzottak el). Ha van találat az jogvédett művek adatbázisa és a lejelentett dalok között, akkor - felcsendül a BINGÓ! - a szerző máris kap pénzt a következő kifizetéskor. Hogy ezek milyen összegek, eltérőek lehetnek, a lényeg az, hogy nem csak pénzinput van, hanem output is.
A zenészeknek nem szokás pénzt adni. Nagyon kivételes helyzetben van az a művész, akinek a munkájáért a hallgatók pénzt adnak. Ez a jogdíj-dolog ezt kompenzálja valamilyen formában. Túlzás? Kevés? Bármi is, egyfajta próba arra, hogy a dolgok kicsit az igazságosság felé terelődjenek.
Nem vagyok az ARTISJUS alkalmazásában, egyszerű zenészként veszek részt a nagy körforgásban, ebből a szempontból írtam meg ezt a cikket.
