Hat év home office

-tapasztalataim a távmunkával

2008-ban hagytam ott a Közép Magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságot, hogy a biztos havi jövedelem helyett vállalkozóként, otthonról dolgozva biztosítsam a megélhetésünket.

Vállalkozásomban főleg webes, intranetes ügyviteli rendszereket fejlesztek; nagy állami megrendelőtől a gyógyszeripari szereplőkön át a magánszféráig sokféle ügyféllel és ügyfélnek dolgoztam az elmúlt években.

Sokan sokféleképpen aggódtak, hogy milyen veszélyes ez a munkaforma, de az idő — úgy érzem — engem igazolt. Stabil, szerződésekkel biztosított, állandó munkáim vannak, emellett nagyon kevés kiadással és saját ritmusú munkaszervezéssel egészen hatékony a “gazdaságunk”.

Hozzá tartozik persze, hogy a munkám jellegéből fakadóan egy számítógép, egy asztal és egy internetkapcsolat elég, ami nem is kell feltétlenül szélessávú legyen (gyakorlatilag kis szövegfájlokat, php programkódokat kell egy szerver és a gépem között “utaztatni”, az Index főoldala több byteot tartalmaz, mint amit én egy nap ilyen módon forgalmazok).

A napom hasznos idejének 70%-ában fejlesztek, 20%-ában alkalmazássupportot biztosítok és 10%-ában adminisztrálok/dokumentálok.

Hogy telik egy nap?

Egy jó ideje ébresztőóra nélkül kelünk (ez 3 hét múlva születendő lányunkkal minden bizonnyal meg fog változni ☺), legkésőbb 1/2 8-kor.
A kávé után, legkésőbb nyolckor már a gép előtt ülök, a lehető legtöbbször már nem pizsamában, előfordult ugyanis, hogy amikor elragadott a munkahév, akkor délután ötkor eszméltem rá, hogy még mindig pizsamában dolgozom. Megbeszélésekre kéthetente kell járnom, tehát 90%-ban otthon vagyok, csak 10%-ban dolgozom on-site, a megrendelőnél.
Általában délután 4-ig tart a munka, nagyon ritkán kell 6 után dolgoznom, hétvégén szinte sosem, kéthavonta egyszer két órát kb, amikor egy verzióváltás erre kényszerít, amúgy — mivel államigazgatásról van szó, így pénteken 2 óra után már nyugodtan el lehet végezni a rendszerfrissítéseket.

Szóval ami a munkaidőt illeti, nem hagyom, hogy “túldolgozzak”, inkább akkor volt ilyen túlhatjásom, amikor munka mellett “fusiban” csináltam fejlesztéseket, akkor sok éjszakám és hétvégém ment el munkával.

Munkaszervezés

Van egy saját fejlesztésű helpdesk-jellegű szoftverem, amit szolgáltatásként az ügyfeleimnél bevezettem, ezen keresztül jönnek fejlesztési igények és hibajavítási kérelmek (összességében TICKIT-eknek hívjuk ezeket) nyomonkövethetően, ebből generálom az óraelszámolásaimat, céges pénzügyi adatokat exportálok, 2009-ig visszamenőleg minden munkanapomról teljesen el tudok számolni. Elsődleges munkainputként a fenti TICKIT-ek, fejlesztési specifikációk pdf-jei, és nagyon ritkán emailek merülnek fel, a telefonos megbeszélések eredményei szintén TICKIT-ekké válnak. Ez nagyon fontos, hogy mindkét fél lássa, hogy mi a helyzet, nincs vita, és gyakorlatilag egy csatornán folyik a kommunikáció.

Nem mindig ilyen fegyelmezett a dolog azért. Mivel a “magam ura vagyok”, így adódik persze, hogy a barátommal ebédelni megyünk és nem sietünk vissza fél óra múlva, hanem utána még kávézunk, beszélgetünk. Vagy például ügyet intézek (bank, vásárlás, babaholmik beszerzése — ezek mind napközben jobban elintézhető dolgok, kevesebbet kell sorban állni), de van olyan, hogy akár egy-másfél(!) órát fürdök, ilyenkor azért leggyakrabban specifikációt, technikai jellegű dolgokat olvasok, vagy a zenei projektemet menedzselem. Ez amolyan relaxáció, majdnem minden rossz szokásomat könnyebben adnám fel, mint ezt.

Pomodoro

A “25 perc munka + 5 perc pihenő, repeat” típusú munkaszervezést ritkásan, de azért használom, főleg amikor egy deadline közeledik, akkor bizony néha jól jön eggyel több szigor. A zenehallgatási szokásaim miatt a hosszabb, egybefüggő fél órás számok “természetes pomodoroként” hatnak. Amikor lazításra van szükségem, akkor inkább zenélek, ez valamilyen szinten még csak nem is kárba veszett idő, hiszen még jobb napokon vásárló is akad a zenéimre.

Társaság

Nagyon szeretek egyedül dolgozni. Szól a zene, nem zavarnak, halad a munka. Nekem ez nagyon bejön. Társaságigényemet a néha együttebédelés a barátommal, és délutáni-hétvégi barátokkal-családtagokkal levés kielégíti, nem feltétlenül kell nekem valakivel beszélgetnem napközben. Volt ugyanis rá példa a munkahelyeimen, hogy elbeszélgettük az időt, a munka meg nem haladt. Munkaügyben meg azért van elég telefon (mondjuk 20-30 perc naponta), ez pont elég, jóban vagyunk az ügyfél embereivel, úgyhogy nem kellemetlenek ezek a hívások sem.

Kinek javaslom?

• aki nem hagyja magát kizökkenteni
• akinek nem elsődleges szükséglet mások jelenléte
• akinek van nagyjából biztos és folyamatos munkával ellátottsága

Ellenérveim nincsenek. Lényegesen jobban keresek mint bármikor a “bentülős” munkahelyeimen, optimális a munkakörnyezet, imádom a munkámat, nagyon kevés költséggel jár az itthonlét (emlékszem, amikor napi másfél órát autóztam, hogy bemenjek a munkahelyemre és haza!). A kétheti beutazás az ügyfélhez annyit jelent, hogy egy tízes bkv-jegytömbbel (3000 forint) 2-3 havi utazgatásom van letudva. Tavasztól késő őszig meg lehet biciklizni (mindemellett NAGYON nem vagyok biciklifreak).
Egy mondatban: ha választanom kellene, mindig így csinálnám.

Amit változtatnék

Egyetlen igényem (a külön szobán kívül, ami remélem hamarosan meglesz), az a nagyon kényelmes szék. Jelenleg egy régebbi IKEA forgószéken ülök, ami foszlik és nem fér be az asztal alá, ezt szívesen lecserélném egy nagyon jó székre, de ezt akkor oldom meg, ha lesz saját szobám, hogy ahhoz illeszkedjen (nem designilag, hanem funkcionálisan).

Jövő

A dolgok jelenlegi állása szerint még fél évig az egyszobás lakásban lakunk, emiatt át fog alakulni a munkavégzési módszerem, hiszen Laura születése után nem lehet majd egy légtérben babázni meg dolgozni egyszerre. Legalább rá leszek kényszerítve, hogy hamar találjunk egy új otthont ☺Ami viszont biztos, hogy két évre való szerződésem van, úgyhogy még legalább ennyi időt ilyen jellegű munkával fogok tölteni.

Van tapasztalatod? Pozitív, negatív? Dolgoznál otthon? Dolgoztál otthon és feladtad? Beszélgessünk róla!