Amivel UX-esként még nem foglalkozol, pedig kellene

Vagy mégse?

Rövid bevezető

Folyamatos beszédtéma közöttünk, hogy mi lesz itt 1, 2, 5 év múlva az UX kutatás területén. Alább, én mit gondolok erről:

Dimenzió 1

Egyrészt olvassuk, hogy a nemzetközi szcénában a nagy tanácsadó cégek felszívják a design vagy designkutatási kapacitásokat — értsd: felvásárolják ezeket a cégeket. Ilyen volt pl. amikor az Accenture megvette a Fjord-ot, a Capital One bank az Adaptive Path-t, a McKinsey a Lunar nevű ügynökséget, de számtalan más példa is létezik. Látjuk, hogy az önállóan működő UX design agencyk, meg a research, ami ugye mi is vagyunk, elkezdtek design, kutatási és user centered design tanácsokat adni. A multiba való „beülés” nálunk sem ritka, akár designerről, akár kutatóról van szó.

A tanácsadás és a tanácsadó cégek által beolvasztott design kapacitások pedig nem csupán felületek tervezésének célját szolgálják. Folyamatokat, szolgáltatásokat designolunk, vagy legalábbis ezek mentén próbálunk behozni designban már alkalmazott módszertanokat. Plusz megpróbáljuk minél inkább az ügyfél fejével való gondolkodás irányába terelni a nagyvállalat munkatársait. Ez a megközelítés az, amit úgy hívunk, human centered design vagy service design stb…

Dimenzió 2

Az előző részben azt fejtegettem, hogy módszertanok, kutatási eszközök és szemléletváltás kapcsán várnak tanácsot az ügyfeleink tőlünk — vagy a felvásárolt design agencyktől az őket felvásárlók. Nade, miben még? A szigorúan szubjektív tapasztalatokon alapuló hipotézisem szerint az emberek/ügyfelek általános megismerésében, megértésében.

A trükk ott van, hogy bár azt szeretjük állítani, a UX research nem a research alanyáról, hanem a termékről szól, de valójában sokkal értékesebb az a tudás, ami az emberre irányul: mit akar, mi tetszik neki, hogyan viselkedik ebben és abban a helyzetben?

Namármost, ez azt jelenti, hogy irtó megbízható információkat és predikciókat várnak tőlünk az ügyfeleink. A kutatás egyre kevésbé szól a produktról és egyre inkább a userről. Ami nagyon üdvözlendő változás — mindenki user feedback alapon akarja a produktját megépíteni és képes a rugalmasságra — legalábbis addig a határig, amíg az a kezdeti hipotéziseit igazolja (mondatja velem a rosszmájúság). Ugyanakkor ez más megközelítést igényel mindannyiunktól. Az emberre irányuló kvalitatív ismeretszerzés esetében újra kell nyitni az elemszám kérdését, újra kell definiálni a módszereinket, nem szabad engedni a mesterséges tesztkörnyezet nyújtotta kényelem csábításának. Fel kell találnunk a költséghatékonyabb és még megbízhatóbb kutatás formáit. És igen, a big data-t sem lehet megkerülni — ebbe az irányba is fejleszteni kell a kapacitásunkat. (Ami engem ez rettentően felcsigáz.)

Az adat bár kézenfekvő információforrás a nagy általános emberi megismerés során, de közhelyszámba menő megállapítás, hogy a feldolgozása iszonyú macerás. Az adat megszerzése, illetve feldolgozása mellett pedig megjelenik a kvali és kvanti kutatások összehangoltságának szükségessége is. Hogyan aránylik e kettő egymáshoz a gyakorlatban, akár időbeliségében, akár kérdésfelvetések, logikai sorrend tekintetében. És vajon van-e olyan szoftver/rendszer/elemzési keretrendszer, mely jól tudja a kvali és kvanti adatok összehangolt elemzését támogatni? Na, erre varrjunk gombot!

Dimenzió 3

Még egy lépéssel távolabb. Eddig az UX research értelmezésem szerint az ember és gép interakciójára irányult, ha nem tévedek nagyot. De mivel borzasztó rugalmasak tudunk lenni abban, ahogyan a gép interaktál és a gép interakcióját gyakorlatilag teljesen emberszabásúvá akarjuk — részben már tudjuk is — tenni, ezért mi van akkor, ha UX kutatás alatt nem is foglalkozunk a géppel, csak az ember-ember interakcióval? Ha azt világosan látjuk, hogy ember-ember adott kontextusban milyen interakciót folytat, ezt át tudjuk ültetni a gép-emberre. Na, tehát, ha én a lehető legjobbat akarom a szakmámból kihozni, akkor nem is törődöm első körben a felülettel vagy a géppel. Az ember kell, hogy lényeges legyen a számomra. Az emberi interakció egész pontosan. Ami meg, mondható joggal, nem más, mint pszichológia.

Na, ha valami, hát ez a totális perspektívaváltás.

Rövid befejezés, egyben kísérlet az olvasó bevonására

Persze a legvalószínűbb, hogy a szubjektivitás elhomályosítja objektivitásra képtelen szemem, és ez tetten érhető a fenti eszmefuttatásban. Ezért aztán örömmel venném kijózanító véleményeiteket.


Élményszerű digitális felületek és kiszolgálási folyamatok létrehozásában segítjük ügyfeleinket. Ez a Testbirds.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.