Államosítsuk Mészáros Lőrincet!

Ennek az unalmas nyárnak az egyik legérdekesebb fejleménye az volt, hogy már a külföldi szaksajtó is a magyar csodával foglalkozik. “Mészáros Lőrinc” csodavállalkozó mesés gyarapodása azt mutatja, hogy a magyarnak nem kell szégyenkeznie: legújabbkori történelmünk alatt bizony összehoztunk egy olyan innovációt, amit a Szilícium völgyben vagy a Wall Streeten is pironkodva néznek (A Fifa lopások pedig egyenesen kispályás gombfocinak tűnnek).

Ez az innováció, a magyar demokrácia büszkesége, változatos neveken fut: innen nézve intézményes korrupció, state capture, oligopólia vagy járadékvadászat. Amonnan meg a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a Fidesz legfőbb politikája.

Ezt a rendszert liberális oldalról rengeteg kritika érte az elmúlt években, miszerint lopnak a bőség kosarából, költik a közpénzt, pedig fordíthatnánk másra is: konstruktív kritika azonban nem született arról, hogy mit is kéne csinálni helyette.

A Momentum ötleteivel már foglalkoztunk, hogy miért nem működhetnek.

Hasonlóan: a sajtó által ki nem mondott, de érzékeltetett álláspont az, hogy ez nem egy “valódi” kapitalizmus, hanem egy torz, haveri dolog. E szerint a gondolatmenet szerint elképzelhető ebben a térségben egy olyan kapitalizmus, ahol a verseny tiszta, több építőipari cég meg bank meg szolgáltató vállalat versenyez tiszta közbeszerzéseken, “tisztességes” profitrátával, amitől majd eljő a várva várt magyar fellendülés, és ripsz-ropsz behozzuk az osztrák életszínvonalat.

Ezzel az érveléssel az a baj, mint a közgazdasággal általában: hogy bár egy belülről konzisztens rendszer, a valóságtól végképp elrugaszkodott, noha a tudományos álláspont az az, hogy Bécstől keletre csak így mennek a dolgok, ahogy.

A forradalmi javaslatom tehát az, hogy a NER-ből egy út vezet ki: az előre.

Államosítsuk az oligarchákat!

A szabad piac melletti legfőbb érv az szokott lenni, hogy ez egy hatékonyabb termelési-elosztási rendszer, mint az állami szolgáltató. Az érv úgy szól, hogy az egymással versenyző tulajdonosok kénytelenek hatékonyságfejlesztő beruházásokat végezni, hogy megnyerjék a versenyt árban és minőségben.

Ez a megfigyelés bizonyos helyzetekben helyes, bár baloldali szemmel aggályos, hogy a jólétet egy járulékos haszonként kívánja elérni, azt is a fogyasztók szempontjából (mert a hatékonyságot úgy is lehet ám növelni, ha sanyargatjuk a dolgozót).

Azonban mint minden elmélet, ez is elhasal a valóság talaján, mert a piaci szereplők nem burkolt módon monopóliumra vagy kleptokráciára törekednek. Ez a folyamat nyugaton máshogy zajlik, mondjuk jobb PR-al, de a szemünk előtt zajlott le az elmúlt években az, hogy pár piaci szereplő hogy tudja a politikát a zsoldjába állítani, hogy totalizálja a hatalmát.

(Az megvan, hogy a NER-es oligarchák az egész társadalmat túszul ejtették a bankrendszeren keresztül? Tehát ha meg is szabadulunk tőlük, akkor bedőlnek a cégeik, amitől bedőlhetnek a bankjaink, amiket ekkor ki KELL mentenünk, mert az eleresztésüket a nyugati tulajdonosok sem hagynák, mint ahogy azt láttuk Görögországban.)

Másrészről bajosan védhető az az álláspont, hogy a politikából meggazdagodott oligarcha-tulajdonosok pontosan milyen járulékos hasznot hoznak ezekbe az iparágakba, ami a jóléti externáliákat generálnák. Túláraznak, szarul fizetnek, de legalább a haszonból villájuk meg yachtjuk lesz az Adrián.

Ha felszámoljuk ezt a rendszert, és ezeket a stratégiai ágazatokat államosítjuk (ha már a járulékvadászok megtették nekünk azt a szívességet, hogy kikutatták, melyik szektorok állóképesek a mai világban), azzal befejezzük a NER forradalmi projectjét.

Az ígéret az volt, hogy az eszetlen szabad piac helyett, ahol nyugati szereplők tudták lefölözni a nagy lét, most majd Magyarországon marad a pénz. Viszont a NER oligarchái a lojalitáskifejező projecteken kívül nem fektetnek vissza az országba, így a honosított lefölözés pár ember jólétére/urizálására korlátozódik.

A szakmai, technikai részletek még persze kidolgozásra várnak, hogy az ismertnél hatékonyabb legyen egy új, félig államosított magyar gazdaság. A meglévő szakértelemmel és szakirodalommal azonban kétségtelen, hogy a jelenlegi átláthatatlan járulékvadásznál csak jobbat tudunk kitalálni.

Ha a most kimenekített vagyonokat ilyen módon direktben visszaforgatjuk, vagy állami költések vagy a szektorban magasabb fizetések formájában, az élénkítené a magyar gazdaságot, növelné a jólétet és értelmet adna ennek az egésznek.

Ennek az új rendszernek lenne még egy haszna: visszahozná a gazdaságot a politikába, demokratikusan. Jelenleg a gazdasági kérdésekről senki sem szeret beszélni, a vitáink lekorlátozódtak olyannyira, hogy az átlagembernek a gazdasági folyamatokba semmi beleszólása sincs.

Elnézve a pénzeket, ha visszavennénk az oligarcháktól az iparainkat, akkor nem hogy Ausztriát, de ripsz-ropsz Norvégiát is beérnénk.

Csak így érhetjük el, hogy a magyar országos fejlődés is olyan íven mozogjon, mint Mészáros Lőrinc vagyongyarapodása.

Hagyjuk ezt a fizessenek a gazdagok dumát.

Államosítsuk őket egy az egyben!

Tett

)

Gergő ‘Nefelejcs’ Varga

Written by

Startup punk.

Tett

Tett

Digitális/Radikális

Welcome to a place where words matter. On Medium, smart voices and original ideas take center stage - with no ads in sight. Watch
Follow all the topics you care about, and we’ll deliver the best stories for you to your homepage and inbox. Explore
Get unlimited access to the best stories on Medium — and support writers while you’re at it. Just $5/month. Upgrade