A futtató és az influencer
A hazai szexmunkások izzadt pénzén biznisz művészként rebrandelt Weiler Péter idén a „Magyarország meghatározó médiaszakmai tanácskozásaként” pozícionált Media Hungary-n tart előadást, „Hogyan kell botrányt csinálni? A puncs.hu a számok tükrében” címmel. A kimeríthetetlen cinizmus jegyében a nyilvánvalóan kompetens szakmai közönség meghallgathatja, hogyan lehet üzleti tőkét kovácsolni olyan számukra botrányként értelmezett, megalapozott gazdasági és társadalmi reflexiókból, mint hogy közpénzből finanszírozni egy az emberi méltóságot minden vonatkozásában megalázó üzleti vállalkozást minimum aggályos. A menő magyar szexmunkás startup egyébként tehetős férfiak és „csóró” kiszolgáltatott fiatal nők őszinte, szabadpiaci társkeresőjeként reklámozza magát. Így a prostitúció online formája csak egy hipnek hangzó és manipulatív formát kapott, de az nem változtat a tényen, hogy Weiler Péter semmivel sem különb a kültelki futtatóknál. A Media Hungary szervezői pedig úgy döntöttek, hogy egy strici számára igenis van releváns platform egy elvileg médiaszakmai rendezvényen.
Ez alapján a hazai marketingkommunikációs szakmát elkerülték azok a nemzetközi, mindent felforgató tendenciák, mint a #MeToo vagy a Time’s up mozgalmak, amelyek éppen az egyenlőtlen kapcsolatok, férfi-nő hierarchia, a szereposztó díványok és a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők kizsákmányolása ellen lépnek fel. Meghívni egy nőgyűlölő szociális beidegződéseken alapuló előadót egy ilyen fórumra, nyilván azt jelenti, hogy a gendernek ebben a szakmai körben csak akkor van jelentősége, ha „girl power” típusú üres és tartalmatlan frázisokkal kell női fogyasztókat elérni. A kerítőoldalak rafinált marketingstratégiákkal célozzák meg a kiszolgáltatott, sokszor elkeseredett helyzetben élő fiatalokat, ami nem csak szakmailag ütközik mindenféle morális minimummal, hanem társadalmilag is súlyos károkat okoz a nőellenes indulatok fokozásával. Weiler Péter szerint az oldala nem ütközik semmilyen jogszabályba, ebben maradéktalanul igaza van: a jelenlegi jogrendszer semmilyen módon nem bünteti a nők degradáló ábrázolását. Amiben a puncs.hu létjogosultságát támogató közegek tévednek, hogy az üzleti siker semmilyen módon nem legitimálja az ilyen elnyomó, kártékony és lealacsonyító intézmények működését. David Harvey, neves brit antropológus például azt írta a 2017-ben megjelent Marx, Capital, and the Madness of Economic Reason című művében, hogy a nap végén a kapitalistákat kizárólag az a többletérték foglalkoztatja, ami monetáris profit formájában jelenik meg, éppen ezért tökéletesen közönyösek az általuk létrehozott termékekkel szemben, így aztán ha a halálos gázoknak lenne piaca, akkor azt is elő fogják állítani. Hasonló a helyzet az online prostitúciós szolgáltatásokkal: bár üzleti értelemben működőképes és nyilvánvalóan van piaca, de ettől még nem válik automatikusan legitimmé sem gazdaságilag, sem társadalmilag. Ebben a helyzetben a termék nem más, mint a női test abúzusa.
Mindaz a cinizmus, ahogyan ez a közeg összemossa az influencermarketinget egy úgynevezett botránnyal, azt támasztja alá, hogy mennyire elzárkóznak attól, hogy értelmes kritika és diskurzus formálódjon a szexiparról és a nők gazdasági helyzetéről. A Weiler ellen felszólaló írók és művészek tömegei nem egy ócska PR sztori, amiből hasznot lehet húzni, hanem az alkotómunkával járó társadalmi felelősség gyakorlása. Weiler Péter nem hozott létre semmilyen botrányt, egyszerűen csak hiányoznak belőle a minimális morális és intellektuális önreflexió képességei, amelyek értelmezni tudják az ilyen megfogalmazott kritikák, kiállások és visszacsatolások közösség jobbító súlyát. Remélhetőleg a Media Hungary rendezvényén résztvevő szakmabeliek megtanulhatják a leghatékonyabb stratégiáját annak, hogyan lehet üzleti előnnyé alakítani a társadalmunkat eltorzító nyomort, kiszolgáltatottságot és zsarnoki, elidegenedett és szabadpiac-ideológiájú emberi viszonyokat. Akik pedig azon fáradoznak, hogy ez a világ jobb és élhetőbb hely legyen a munkájukon keresztül: még nyilvánvalóan van hova fejlődni.
