A liberális ellenzékiek árulása
2017-ben még ott tartunk, mint az Orbán rezsim első napjaiban. A magukat liberális ellenzékinek valló személyek még mindig nincsenek érdekelve a NER lebontásában. De miért állítom, hogy nem akarnak valódi változást és vajon hogyan jutottunk el ideáig?
A kérdés első felére könnyű válaszolni: Mert nem is tesznek semmit ennek érdekében. Az ellenzéki pártok a sokadik körüket futják, hogy majd legyőzik a Fideszt egy olyan választási rendszerben, ahol semmi esélyük, és az indulással csak magát a NER-t legitimizálják. Ráadásul mindehhez egyetlen ostoba látszattevékenységre képesek, az ellenzéki összefogás aktuális variánsának mantrázására. Mindeközben amatőrök szerveznek random tüntetéseket, olyan fellepőkkel, akik vagy teljesen alkalmatlanok arra, hogy beszédet mondjanak, vagy alapjaiban osztják meg a közönséget. Totál vicc, hogy az szerintük a politikai nyomásgyakorlás, hogy kimennek egy köztérre, meghallgatnak pár enervált beszédnek csúfolt makogást, eléneklik a sárgarózsát, majd mindenki hazasiet, mert kezdődik a Barátok Közt. Ennél nem sokkal jobb az Occupy Octogon mozgalom, mert a társasjátékozás a villamos előtt és a goaparty jó vicc egyszer, de semmilyen üzenetet nem közvetítenek vele. Illetve mégis, annyit, hogy fogalmuk sincs, hogy mit akarnak. Mert, ha az úgynevezett ellenzék valóban akarna igazi ellenzékként viselkedni, akkor szerveződnének, stratégiát építenének, és politikai üzeneteket fogalmaznának meg, amiket a demokratikus szabályokba még beletartozó de határozott nyomásgyakorlás eszközei követnének. Az egyetlen pislákoló fény a sötét éjszakában Gulyás Márton kezdeményezése, mert ő felismerte, hogy semmi esély a NER lebontására, ha a szabályai szerint játszunk. Reményt keltő dolog, hogy a demokratikus ellenzéki pártok képesek ebben az egyetlen kérdésben leülni egymással és beismerni maguknak, hogy erre van szükség. Szóval az ötlet és a kidolgozott stratégia adott. Tessék végre tenni valamit!
De ettől eltekintve nem történik semmi sem, sőt, a mantra szerint a liberális ellenzék nem akar “erőszakos megmozdulásokat” -mintha bárki forradalomról beszélne- ők békések! Igen, ők békésen tűrtek, amikor a manyup pénzeket lenyúlták. Ők békésen tűrtek, amikor az állami földeket kiosztották a Fidesz közeliek egymást közt. Békésen tűrtek, amikor a demokratikus kereteket lebontották. Békésen tűrtek miközben az ország fele már gyakorlatilag éhezik. És most is békésen tűrnek.
Nekik annyira azért nem fáj ez az egész. Még megkeresik a kis pénzüket, addig nincs nagy baj, úgyis mindig volt valahogy, majd okosba megoldjuk, kibekkeljük. Ismerős szöveg? Nem véletlen, ez maga a legborzalmasabb kádári viselkedési minta. A szolidaritás teljes hiánya, a cinikus viselkedés csúcsa, a totális érdektelenség mindennel szemben.
Maga a legsötétebb kollaboráció.
Ezt tanultuk, láttuk a szüleinktől, ezt látták ők is a szüleiktől és ebben nőtt fel maga az ország. Soha, semmit nem tett ez az ország magáért, a szocialista rendszer is csak bedőlt a fejünk felett, ami azért annyira nem volt senkinek az ellenére, bár jól elvolt mindenki benne. A hibákat rá lehetett kenni az oroszokra, és mindenki lubickolt a langyos vízben. Az orbáni stratégia jól látta, hogy az ellenfelei a kádári módszerek hatására nem a polgári büszkeség felé fordulnak, mellyel a demokratikus értékeink védelmére kelnek, hanem sunyi módon felteszik a kezüket és sajnálkozva mondogatják, hogy hát nincs mit tenni, ez a törvény, békés demokraták vagyunk. De valójában erről szó sincs, csupán a gyermekeink jövőjét adták el pár forintért, hisz most még van lóvé, jut a magán sulira, meg a magán orvosra, de ha mar nem jut, akkor mi van? Akkor már túl késő lesz.
