A liberálisok fasiszta apologetikus fordulata
Az utóbbi hetekben két dolog is rámutatott arra, hogy a magukat demokratikus ellenzékinek valló emberek jelentős része valójában semmiben nem különbözik a Jobbik-Fidesz legkínosabb törzsszavazóitól.
Putzi Bélával, a hőssel, még élete során gyomorforgató módon bánt el a magyar állam és hívei a legaljasabb rasszista indíttatásból. Most, hogy alkalom nyílt arra, hogy legalább minimális részben jóvátegye a magyar nemzet a becsületén esett foltot, akkor a legnagyobb állami cég, amelynek a parkolójában tengette nyomorúságos körülmények közt életének utolsó éveit, páros lábbal rúgnak bele azzal, hogy az emléktábláját sem engedik kihelyezni.
De az igazi probléma csak itt kezdődik.
Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a magyar kormány egy rasszista és kirekesztő hatalom, amely élvezettel tapos el mindent és mindenkit, akik nem értenek vele egyet. Az viszont, hogy pár újságírón kívül valójában senkit sem különösebben foglalkoztatott ez a közjáték, az sok mindent más megvilágításba helyez. Ugyanis a magát demokratikus ellenzéknek gondoló emberek szerint remek ötlet összeállni a klasszikus magyar fasiszta hagyományokat lelkiismeretesen ápoló és ezeket új köntösbe burkoló Jobbikkal. Azokkal, akiknek a lelkes támogatói voltak a tatárszentgyörgyi brutális mészárosok, akik ártatlan gyerekekre lövöldöztek, valamint ennek a pártnak a tisztségviselői bujtották fel az embereket Öcsényben, és szították az indulatokat a gyűlölet eddig még sosem látott szintjéig.
Ezek a kedves befogadó, liberális emberek semmi kifogásolni valót nem látnak ebben, hiszen akkor talán majd a kedvenc fasisztái segítenek leváltani a narancsos rendszert. Azt, aminek az epítését teljes erőből támogatta a Jobbik, hiszen ideológiailag majdnem megegyeznek. Ez az a Jobbik, aminek az ideológiai alapja mai napig az etnonacionalista nemzetkoncepció, valamint a tradicionalizmus, amire így együtt nem nehéz rásütni, hogy felvizezett fasizmus.
Sajátos megvilágításba helyezi a helyzetet az is, hogy a Jobbik ideológiai alapja Julius Evolátol származik, aki egyébkent Mussolini főideológusa is volt, ráadásul Vona Gábor maga is rendszeresen hivatkozik rá. Ez a derék férfi az SS feltétlen híve és ideológusa is volt egyben. Nos, az még így is külön szép, hogy Evola árja szent harcának értelmezése szerint a demokrácia, a parlamentarizmus, a sokszínűség és maga a humanizmus mint olyan, az valójában zsidó ármány, ezért mint az ilyesmit értékként közvetítő személyek vagy szervezetek maguk az elpusztítandó ellenségek. Igen, ez a Jobbik szellemisége a mai napig, és magának Steve Bannon-nak az amerikai alt-right legmeghatározóbb alakjának is, minő véletlen! Így aztán a liberálisok a hőn szeretett magyar alt-rightot legitim ellenzékként kezdik el kezelni, mi több, védelmezik is, amikor az igazságtalan hatalom bántani merészeli őket.
Eljutottunk az irracionalizmus azon szintjére, amikor elkezdik mentegetni őket és relativizálni próbálják a gyűlöletpropagandájukat. Hiszen már nem is fasiszták, már megváltoztak, sőt nagyon rendes hazaszerető emberek. Értsük meg, ők is ellenzékiek, mondják ők nap, mint nap! De miért tetszeleg a Jobbik ebben a fényben, miért akarja elhitetni, hogy ők is velünk vannak? A válasz egyszerű. A Jobbik a NER-t az elejétől fogva támogatta szavazatokkal is, mint egy külső koalíciós partner. Azonban azzal szembesültek, hogy a kánaán hozzájuk már nem jut el, és kimaradtak a pénzosztásból.
Vona Gábornak az az egyetlen lehetséges problémája, hogy nem fizették még ki. De ne legyenek illúzióink, ha úgy adódik, még ők is lehetnek a Fidesz koalíciós partnerei a következő kormányban. Zseniális taktika, valljuk be. Az elkeseredett és nem túl tájékozott ellenzékiekkel elhitetni, hogy itt most egy erős, potenciális partnerrel legyőzhető a Fidesz, akik majd ezek után szépen a kassza felé fordulnak.
Üdv új kétharmad, köszönjük kedves liberális barátaink.
Vajon miből ered ez az elképesztően magabiztos ostoba gőg, hogy nagy mellénnyel kijelentik, hogy majd ők kézben tartják a Jobbikot, nem kerülnek a hatalom közelébe, sőt, majd új, demokratikusabb választásokat írnak ki. Egy lenézett vidéki bunkó már többször belenyomta az orrukat a saját szarukba, azóta többszörös miniszterelnök, mégsem tanultak semmit. Most ismét itt egy új játékos, és egy hasonló trükkel megvezeti őket. Mi pedig ismét elszenvedjük ezt, miközben a liberális ellenzék legfeljebb vígan kollaborál.
