A magyar autonómista mozgalom majálisa

Május elseje a munka ünnepe — de hát a munka szar, akkor miért ünnepeljük?!

Május elseje valójában a munkások ünnepe: egyben nemzetközi emléknap arra, hogy mindazt a kevéske szabadságot, amit ebben az életben élvezhetünk (mint a szabadidő és a hétvégék) vér és verejték árán küzdötte ki a nemzetközi munkásmozgalom.

Május elseje, mielőtt ünnepnap lett volna, globális sztrájk- és tüntetőnap volt, miután az 1904-es amszterdami II. Internacionálé kongresszusán felhívást intéztek: “ Minden ország összes szociáldemokrata pártja, és hasonló kötődésű bármilyen szervezete nagy erőkkel demonstráljon május elsején a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, a proletariátus osztályszükségleteiért és az egyetemes békéért”.

Ehhez képest mára május elseje a legtöbb ember számára: sörvirsli, vurstli, retro-zene, nosztalgia vagy katasztrófaturizmus.

Abban az évben, amikor Lázár János kijelenti, hogy aki a béréért harcol, az az állását veszélyezteti, kevesebb egy hónappal egy olyan választás után, ahol bebizonyosodott, hogy választott képviselők útján ezzel a rendszerrel szemben semmit sem tudunk tenni: a depolitizált majálisok arra szolgálnak, hogy a szerveződés valódi és hatékony formáit már csírájában, az ötlet szintjén el lehessen fojtani.

Ezért kerül megrendezésre idén is az Autonomista Majális, kilenctől hatig a városligeti Rondónál.

Mert május elseje alapvetően a küzdelemről szól, nem pedig valami depolitizált, kötelezően letudott látványosságról, túlárazott húgymeleg sörrel és semmitmondó köldögnézegetésről és onanizálásról.

De kik azok az autonómisták?

A magyar autonómista mozgalom búvópatakokból áll, melyeknek központi gondolata az autoritás és a hierarchia elutasítása: ebben a felállásban pedig a NER csak a nagyobb elnyomó rendszer (a kapitalizmus) aktuális helyi menedzsmentje.

Hosszú ideje vannak itthon olyanok, akik magukat autonómistáknak vallják, s bár sosem alakult ki akkora hagyománya itthon, mint német, francia, olasz, holland, angol, spanyol vagy görög testvéreinknél, most beindult valami a felszín alatt.

Szemben a hivatalos, vezérelvű mozgalmakkal, az autonómista filozófia fő jellemzője az önszerveződés és az önrendelkezés kívánalma és gyakorlata. A mozgalom koalíciók koalíciója, az autonómista csoportok pedig saját hatáskörükön belül alakítják ki azokat a fizikai és szellemi terüket, amelyek a mozgalmat hosszabb távon építik.

S azon túl, hogy ez egy maréknyi ember, aki magára deklaráltan autonómistaként tekint, a gondolat maga egyre többeket ragad magával, ahogy a NER megszünteti az élet többi területét, és az önszerveződés marad az egyetlen vállalható opció sokak számára (már aki nem merül el az alkoholizmusba vagy szökik meg).

Sok munka van emögött, és még több feladat áll előttünk, de egyre többen vagyunk, és egyre tisztább, hogy mik azok a szövetségi rendszerek, amik a parlamenten kívüli ellenzék balszélét meg fogják határozni a következő években: ezért is tartanak a majális alatt beszélgetést a Gólyások a Szövetkezeti Mozgalomról.

Mert a politikai valóságshown túl a valóságban is létezik politika.

Várunk mindenkit szeretettel hát május elsején, aki többet szeretne erről az egész világról megtudni: ünnepeljünk együtt.

Aztán a harc folytatódik.