A rendőrség oszlatta szét a Marx 200 tudományos konferenciát Lengyelországban
Az ultrakonzervatív Lengyelországban tovább növekszik a már-már parodisztikus antikommunista mentális megszállottság, ami az állam neofasiszta törekvéseiből táplálkozik. Miután nemrég a lengyel kormány eltávolította a baloldal ikonikus gondolkodójának, Rosa Luxemburgnak születését fémjelző emléktáblát a szülővárosában, ismét a baloldali intellektuális tradíciókat célozta meg. A hatalom ezúttal egy Karl Marx születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferenciát támadott meg, amit erőszakos úton a rendőrség beavatkozásával oszlattak szét. A konferencia önkényes megszakítását azzal indokolták, hogy a résztvevők „anti-nacionalista propagandát” terjesztenek, valamint „totalitárius rendszereket népszerűsítenek”. Talán nem szokatlanok ezek az idiotikus frázisok a magyar füleknek sem, hiszen szó szerint ezekre a hamis érvekre hivatkozva igyekszik destruálni a NER Lukács György szellemi hagyatékát is. Az mindenképpen ironikus, hogy a lengyel kormány annyira aggódik a „totalitárius rendszerek” miatt, hogy ennek megelőzésére létre is hoztak egyet. Az oktatási terek és a tudományos rendezvények inváziója ugyanis a fasizmus legsötétebb korszakaira emlékeztet.
A konferenciát május 9–12 között rendezték meg Pobierowo városában Észak-Nyugat Lengyelországban. A tudományos konferenciát a Szczeczin Egyetem oktatói és hallgatói szervezték a filozófus születésének 200. évfordulója alkalmából. A résztvevők különféle előadásokat hallgathattak meg a filozófia, pedagógia, szociológia és a politikatudomány területén többek között olyan marxista tradíciók és recepciók feldolgozásával, amit Antonio Gramsci, Louis Althusser, Martha Nussbaum, Sigmund Bauman, Paulo Freire és Wolfgang Streeck munkássága jelent. A rendezvényre Lengyelország különböző részéről érkeztek tudósok és professzorok. A helyzet iróniája, hogy nem csak lengyel tudósok érkeztek tömegeivel, hanem a konferencia óriási érdeklődést mutatott helyi szinten is, ezért tömegesen hallgatták meg a fiatalok és a diákok az előadásokat. Úgy tűnik, hogy Karl Marx világfelforgató gondolatai az egyenlőségről és egy igazságosabb világ lehetőségéről, túlságosan nagy veszélyt jelentettek a nyiladozó emlékre, ezért a rendőrség közbeavatkozására volt szükség. A rendőrök nem csak önkényesen feloszlatták a konferenciát, de a résztvevő közönségtől és professzoróktól személyi igazolványokat is követeltek, hogy azonosítsák magukat. Szerencsére a rendőrség nem alkalmazott fizikai erőszakot a jelenlévőkkel szemben, így senki sem sérült meg, azonban a legsötétebb történelmi időkre emlékeztető praxis világszerte és országosan is tömegek felháborodását váltotta ki. Az erőszak tehát nem fizikai jellegű volt, hanem mentális és szimbolikus, amivel már nagyon régóta igyekeznek megfélemlíteni és kriminalizálni a baloldali értelmiségi köröket Lengyelországban a szélsőjobboldali antikommunista paranoia miatt. Tudományos konferenciát utoljára a fasiszta terror történelmi időszakában oszlattak szét állami erőszakszervek, ezért nem csoda, hogy számos felháborodott bírálat érkezett az akadémiai szabadság és a lengyel demokrácia helyzetét illetően is. Annyiban meglepő volt a helyzet, hogy számos jobboldali érzelmű lengyel értelmiségi is elítélte ezt az eseményt. Lengyelországban ezzel nem csak a vélemény- és szólásszabadság alapértékeit sértették meg, hanem az akadémiai szabadság autonómiáját is meggyalázták. Az akadémiai szabadságot szintén védi az alkotmány az országban, ezért aztán egyértelműen visszaélés és rendőri túlkapás történt. Az aktuális egyetemi jogszabályok szerint a rendőrség csupán abban az esetben szakíthat meg egy ilyen rendezvényt, amennyiben emberi élet veszélyeztetettsége áll fenn.
Az újságírók és aktivisták szerint ez a törekvés nem más, mint Kaczynski módszere a hisztériakeltésre, és hogy megfertőzze a társadalmat újabb kártékony politikai fantáziákkal. Csak ez esetben Kaczynski nem migránsokkal riogat, hanem baloldali tudósokkal, akiket a regnáló hatalom hamis vádakkal bélyegez meg „kommunista tömeggyilkos” pártolóként. Ez a gyakorlat sajnos nem csak Lengyelországban alapvető, hanem Magyarországon is csak azzal a különbséggel, hogy itthon a liberális oldal is támogatja a radikális antikommunista hisztériát, amelyek leginkább irracionális mániából, tudatos félremagyarázásokból, hamis elméletek gyártásából és évszázados fasiszta/burzsoá propagandából táplálkozik. Kaczinsky modellje tulajdonképpen ugyanezen az anti-politikán alapszik, amiben semmi mást nem alkalmaz, csak ócska kliséken alapuló ideológiai zagyvalékot, amit rákényszerít az emberekre olyan nyomasztó módon, ami éppen alkalmas az aktuális hatalom megerősítéséhez. Ezt a hisztérikus és gyűlölködő atmoszférát pedig Orbánhoz hasonlóan rövid láncon tartott állami propagandával, és az oligarchák kezében lévő kormánypárti médiumokkal tartja fenn. A hatalomtechnikai recept tulajdonképpen ugyanaz a gépsoron gyártott, manipulatív mechanizmus, ami Európa összes szélsőjobboldali rendszerére jellemző. Ez a rendszer csupán a fasizmusra jellemző hamis és álkonfliktusok gyártásából áll fenn, ami nem ütközik semmilyen reális érdekkel, csupán arról szól, hogy brutalizálja és megkeserítse a társadalmat, és érzelmileg kizsákmányolja az embereket.
Ebben a régióban, különösen Magyarországon és Lengyelországban, tulajdonképpen 1989 óta továbbra is mentális háborút vív a jobboldal a kommunizmus szellemével, teljesen mindegy, hogy mikor omlott le a berlini fal. Az a tény sem zavarja őket, hogy a Szovjetunió 30 éve nem létezik, Oroszország elmúlt 30 évét pedig sem értelmezni, sem értékelni nem képesek. Magyarországon gyakorlatilag a jobboldal és a liberális oldal is már 30 éve vívja ezt a hisztérikus mentális harcot a „kommunizmussal” és azokkal az eszmékkel, amiket ők tévesen annak képzelnek, miközben nemhogy a kommunizmus ideológiája, de a baloldal sem tud érvényt szerezni hatalmi szinten sehol a kontinensen. Ebből kifolyólag, amikor a HVG kapitalizmusblog vagy éppen a Magyar Idők kiontja a sokszázadok görcsös „le kell győzni a kommunizmus” típusú habzó szájú agymenést, annak nincs reális tartalma vagy iránya, csak az álellenségek generálása és a mentális szélsőjobboldali mánia. A neoliberálisok pedig annyira elzárkóznak és rettegnek bármilyen jellegű kapitalizmuskritikától, hogy inkább beleállnak az irracionális antikommunista hisztériába. Éppen ezért nem tud és nem is akar a jobboldal megszabadulni a kommunizmus szellemétől, hiszen manipulatív eszközökkel riogatnak a sztálinizmus — a baloldal által egyébként folyamatosan elítélt és kritizált — kegyetlen rendszerével, hogy ezzel diszkreditáljanak bármilyen baloldali politikai és intellektuális törekvést, ezzel is biztosítva a kizárólagos jobboldali hegemóniát. Azt pedig fontos elszögezni, hogy az antikommunizmus eredetileg mindig is egy radikálisan antiszemita narratíva és retorika alapja volt, ami egyfajta „judeo-bolsevik” összeesküvés-elméleten alapult.
A Marx évforduló kapcsán nem csak Lengyelországban, hanem Magyarországon is számos olyan reakció érkezett, ami a politikai és általában filozófiai analfabetizmust tanúsítja. Azzal a különbséggel, hogy míg Magyarországon a liberális és a konzervatív értelmiségi is ezt az alpári álláspontot képviseli Marx kulcsfontosságú szellemi életműve kapcsán, a lengyel jobboldali és konzervatív elit ennél nüanszoltabb képpel rendelkezik. A lengyel konzervatívok és liberálisok számára ugyanis kínos ez a fajta politikai analfabetizmus, amit Marx életművének reflektálatlan támadása jelent, és csupán az irracionális antikommunista mánia egy nevetséges formájának tartják — joggal. A neoliberális oldal itthon tehát boldogan asszisztál a kártékony fasizmusból táplálkozó antikommunizmushoz, hiszen azt már Lukácstól is tudjuk, hogy a fasiszta eszmék semmiféle veszélyt nem jelentenek a globális amerikai kapitalizmus hegemóniájára, a burzsoázia korlátlan hatalmára. Polányi Károly szerint ugyanis a fasizmus úgy fosztja meg a társadalmat az alapvető demokratikus értékektől és emberiességtől, hogy ne maradjon semmi más csak a kíméletlen gazdasági élet, egy csontváz hús nélkül. Tehát minden olyan gondolatot és törekvést, ami egyfajta kiutat vagy alternatívát mutathatna napjaink szigorú ultrakonzervatív társadalmi, gazdasági és gender alapú hierarchiájából: csírájában elfojtanak. A neoliberális rendszerben nem csak üdvözölve van a neofasiszták törekvése mindenféle baloldali mozgalom és tudományosság destruálására és kriminalizálására, hanem egyenesen eszközöket és platformot biztosít hozzá, így például a fasiszta ideológiák és mozgalmak zavartalanul virágozhatnak a világ valamennyi részén, most éppen Lengyelországban és Magyarországon kétségbeejtő tempóban.
