Csak nézzük, ahogy telik az a kurva élet
Vidéki, paraszti családból származó munkásgyerek (a nagyszüleim még parasztok voltak, szüleim már városi munkások) vagyok. Megpróbáltam az egyetemet is, de eltanácsoltak tőle. Valamennyire irigykedéssel olvasom a pestiek problémáit, amelyekről itt a Tetten is rendszeresen írunk (bulinegyed, dzsentrifikáció, stb.), azon egyszerű okból kifolyólag, hogy itt gecire nincs semmi. Bár persze az se lenne jó, ha dzsentrifikálnának itt mindent, még csak az kéne, hogy az évtizedek alatt alig változó (addig Pesten a duplájára növő) albérleti díjak megugorjanak. Így is kénytelen vagyok a szüleimmel élni, mert nem tudok megengedni magamnak egy albérletet.
Szóval, a szórakozási lehetőségek kimerülnek a kocsmákban ténfergő idült alkoholizmusban. De van egy diszkó, ami egyébként, hát finoman szólva is borzasztó szexista marketingmódszerekkel és alapon működik. Az egy mozi alig működik, a színházba csak idősek járnak, de ők is csak megszokásból, esetleg a többiektől anyagilag egyre inkább elhúzó felső osztályok reprezentációs célzattal. A könyvtár maga a csőd. De határozott előny, hogy 200 forintért tudsz kocsmában Kőbányait venni. A romkocsma nem divat diktálta stílus, hanem az alapállapot.
Az egyetlen valódi munkalehetőség az a mezőgazdasági idénymunka, de a culágerkedés is csak szezonális. És ott is úgy basszák át az embereket, ahogy akarják. Ahogy beszélgetek az emberekkel, a közalkalmazottakon kívül senki nincs 8 órára bejelentve (inkább 4–6), de jellemzően 10 órát dolgoznak naponta. Persze leggyakrabban feketén. Nem is lesz itt soha semmi kifehérítve, amíg a vállalkozókra ekkora terheket nyomnak (nem mintha védeni akarnám a helyi vállalkozókat, de akármennyire nem részei a proletariátusnak, ugyanannyira áldozatai ők is a kapitalizmus törhetetlennek látszó gépezetének). A dolgozók között minimális az egymás iránti szolidaritás, mert csak a saját túlélése számít.
Soha nem értettem a pestiek vidék fetisizmusát ebben a vízfejű országban. Persze, ha Győr és Sopron környékére tekintgetnek, még megértem, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy EZEK hogyan tudnának Borsodban, Szabolcsban vagy Békésben élni. Nyilván közhely, hogy nem látnak a körúton kívülre, de tényleg gőzük sincs arról, hogy miféle szellemi, fizikai, anyagi nyomor van itt. Egy szomszédos város teljes fiatalsága herbálfüggő. Egy másik szomszédos város egykori “elit” iskolája színvonala könyörtelenül zuhan a fiatalkori alkoholizmus és szerfüggőség miatt (szintén herbál). Itt a Hős utca nem egy háztömb, hanem maga a város.
És kiút nincs. Egyre jobban leszakadunk és minél jobban leszakadunk, annál inkább a szőnyeg alá seprenek minket. A jövőképek nem terjednek tovább egy-két hónapnál. Elköltözni Pestre lehetetlen szülői háttér vagy egyéb kezdőtőke nélkül. A legegyszerűbb módja a feljutásnak az egyetem, de az lassan szintén kiváltság.
És ezen egy kormányváltás se tudna segíteni. A polgármesterek köré a klasszikus feudalizmust idéző hűbéri láncok épülnek ki, teljesen mindegy, hogy fideszes, mszp-s vagy független. Ez nem az utóbbi 27 év műve. Ez ugyanúgy megvolt a Rákosi és Kádár-érában is. Ahogy a Horthy korszakban is. Itt mindig is így működtek a dolgok. 164 év alatt se jelent meg az úrbéri pátens hatása.
Kiszipolyozott, remény nélküli, üres, halott tekintetek. Kiszipolyozott, remény nélküli, üres, halott testek. Négyévente a fülkébe köröznek, hogy úgy tegyenek, mintha változna valaki, de a helyi politikusok is képtelenek megszólítani az emberek. Az egyetlen párt, akiknek a kampánya, úgy-ahogy a lokális problémákra épül, az a Jobbik. És ha csak a nácik tudják megszólítani az embereket, akkor nagy a baj.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy nekünk vidéki buziknak nem jut más, csak anonim, védekezés nélküli szex a vasútállomás WC fülkéjébe fúrt glory hole-okon. Meg a veréssel fenyegetés, a kocsmából kidobás (kivéve ha leszbikus vagy, mert ott ugye nincs penetráció a lacani Másik péniszével. A pornókultúrának hála pedig teljesen fetisizálva vannak.) És a melegszervezet(ek) által le vagyunk szarva. Csak nézhetjük, ahogy telik a kurva élet, míg megesz minket a rák, a hiv, az aids. A depresszió, az alkoholizmus, és a herbál.
