Gyorsítási politika — Akcelerácionizmus

Giacamo Balla — Elvont sebesség és zaj (1914)

Nemrég a Guardianon is megjelent egy hosszabb cikk az akcelerácionizmusról (továbbiakban: gyorsítás). A gyorsítási mozgalom története stílszerűen képezi magát a mozgalmat: a fogalom először egy 1967-es scifi novellában jelenik meg (Zelazny — a Fény ura), melyben az elképzelt lázadók csoportja (akik a társadalmat úgy akarják megváltoztatni, hogy a technológiához való hozzáállásukat változtatják meg) nevezik így magukat.

Harminc évvel később a warwicki egyetem tanszékén pár szakadár akadémikus, a CCRU a jungle bulik között kiolvassa a létező összes filozófiát és Marxot: Deleuze & Guattari deterritorizálását felforgatva arra jutnak, hogy a kapitalizmusból egy út van kifelé: az előre, tehát fel kell gyorsítani.

Megszületik a gyorsítási mozgalom.

(Vele pedig a hyperstition, hiperdelem gyakorlata: miszerint amiben hiszünk, amit leírunk és olvasunk, az válik valósággá. Az amúgy konzervatív McLuhan nézetei szép helyre kerültek.)

A gyorsítás mögötti ráció abban áll, hogy már Marx is megfigyelte, hogy a technológiai innováció akkor lépett szintet, amikor a munkásosztály életkörülményei javultak. A munkaidő megrövidülésével a kapitalisták kevesebb profitot tudtak realizálni, hisz csökkent a termelékenység: így a tőkének olyan technológiai innovációkba kellett menekülnie, amik kompenzálni tudták ezt a kiesést. Máshogy szólva: ha az emberek kevesebbet dolgoznak, adjunk nekik gépeket, amikkel tudják hozni az előző termelékenységet (és ezzel fokozva a kizsákmányolást újabb formákban).

Továbbmenve, az eredeti marxi gondolatban a kapitalista társadalmaknak is van egy fejlődési szakasza, amin végig kell mennie, mielőtt elér az automatizáció és a fejlettség egy olyan szakaszba, ahol a kommunizmus megvalósítható.

(Azaz: Lenin jól elbaszta.)

A gyorsítási mozgalom ketté is szakadt, jobbra és balra, nagyjából a fatalizmus mentén: mert ha azt az aggályt meg is lépjük, hogy rövid távon érdemes kiegyezni több kizsákmányolással, ha az hosszú távon javít az emberiség életén, azt a gondolatot már kevésbé, hogy mi van akkor, ha a kapitalizmus leggyorsabb szakaszában már nem lesz szüksége az emberiségre, hanem bekövetkezik a szingularitás.

Ez esetben ugyanis minden mindegy, és csak abban reménykedhetünk, hogy lesz valami digitális mennyország, ahová a Gép-Mammon majd beemeli a híveit.

Ettől függetlenül, hogy ne csak ezoterikus filozófiával szórakozzunk, szeretnék amellett érvelni, hogy a gyorsítási politika gondolatában van potenciál — Magyarországon is.

Az osztályellentét feloldása

Holobaloldal! (Mélenchon, a francia szélsőbalos jelölt)

A konzisztens, baloldali gyorsítási program valahogy így szólna:

Fizessenek több adót a nagyvállalatok és tulajdonosaik!
Több fizetést, drasztikusan kevesebb munkaidőt!
Erős segélyezési rendszert!
Alacsony adókat az induló vállalkozásoknak!
Állami támogatást a technológiai innovációra!
A térség államaival összefogva másszunk ki az FDI-csapdából!

Ez persze kicsit bővebb, mint a “Fizessenek a gazdagok!”, vagy a “Világpiacra termelést!” de egy párt, ami felvállalná ezt, az széles támogatásra számíthatna. Jelenleg ugyanis a társadalom vagyonilag megosztott, szolidaritás szinte nincs, az emberek nem ismerik fel saját érdekeiket, és ez ellen szavaznak mindenféle homályos értékválasztások mentén. A digitális proletariátus, a prekariátus, az ipari munkavállalók ideológiailag megosztottak (és gazdaságilag a Jobbik húzza nekik a nótát), és senki nem fogalmazott meg egy olyan koherens programot, ami az ő céljaikat támogatná.

A fentebb vázolt gyorsítási kísérlet arra irányulna, hogy a nagytőkét az innovációba kényszerítsük, amit induló hazai vállalkozások (állami segítséggel) el tudnának kapni. A dolgozók bérének emelésével és a leszakadtak támogatásával bővülne a fogyasztók köre, így őket ki lehetne szolgálni új kisvállalkozásokkal.

No meg hát senki sem szeret sokat dolgozni, csak azt hallgatjuk mióta, hogy muszáj — persze, hogy muszáj, mert egy kormány sem állt bele, hogy ez ellen tegyen. Brüsszel szereti a gépsort és az olcsó, bevándorolt munkaerőt: a velük való hadakozás valamiért erre nem terjed ki.

Egy ilyen program még akár a liberálisok egy részénél is sikeres lehet — már akik nem piaci fundamentalisták — hisz az ő érdeküket is felkarolja, meghagyva a lehetőségét annak, hogy valórá váltsák a honosított amerikai álmot és vállalkozzanak.

Persze tudom, hogy ez jelenleg scifi kategória Magyarországon — de ez a gyorsítási gondolat lényege. El kell képzelnünk a jövőnket előbb, hogy később valóra válhasson: és a baloldalnak vissza kell térnie ahhoz a törekvéshez, hogy a modernizációt képviselje.

Az emancipáció mellett egyszer a villanyáram, a közművesítés ígérete is milliókat vonzott a táborhoz.

A jövő már itt van, csak egyenlőtlenül elosztva — így ennek a kiigazítását is követelnünk kell.

Tett

Digitális/Radikális

Gergő ‘Nefelejcs’ Varga

Written by

Startup punk.

Tett

Tett

Digitális/Radikális

Welcome to a place where words matter. On Medium, smart voices and original ideas take center stage - with no ads in sight. Watch
Follow all the topics you care about, and we’ll deliver the best stories for you to your homepage and inbox. Explore
Get unlimited access to the best stories on Medium — and support writers while you’re at it. Just $5/month. Upgrade