Weimar az egész világ
Válasz Oláh Gellért 888.hu-n 2017. augusztus 19-én megjelent, választ nem érdemlő “cikkére”
Talán az egyetlen valós állítás Oláh Gellért cikknek nevezett poszt-modern neodadaista irodalmi kísérletében (vagyis, mint kiderült, szavakat bármilyen sorrendben rakhatsz egymás után többé-kevésbé összefüggő szöveget képes alkotni), hogy a liberalizmus teret enged a fasizmusnak. Persze, ennek semmi köze a polkorrekt “véleménydiktatúrához”, a muh freeze peach érveléshez.
A liberalizmus álló(tt)vizű inaktív status qoujához képest mi a fasizmus simulacruma? Tett. Cselekvés. Mozgás.(re)Akció. Legalábbis, ha visszanyúlunk a futurista esztétikához. Valójában azonban nem más, mint a kapitalizmus, a Szent Piac láthatatlan kezének utolsó reakciója a magántulajdon, a társadalmi rend átalakítása elleni erőszakos védelmének érdekében, hamis osztálytudattal megpakolva.
Hegel megjegyzi valahol, hogy minden nagy világtörténelmi tény és személy úgyszolván kétszer kerül színre. Elfeledte hozzáfúzni: egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat. (Karl Marx — Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája)
Bár Marx ezt a gondolatot Louis Bonapartére értette, ennek az aforizmának ismét megjelenik az igazsága. Csak most Weimar az egész világ. A széljobb felemelkedése és erre az ellenreakció, valamint az uralkodó osztályok tétlensége a fasizmus ellen, burkolt, sőt(!) kevésbé burkolt támogatása a náciknak a baloldaliak ellen ugyanennek a történelmi dialektikának az ismétlődése.
Mindig is teret engedtek nekik, tudatosan tolták jobbra az Overton-ablakot. Fel kellett volna számolniuk a Jobbikot, a kurucinfót, még mielőtt ténylegesen beindulhattak volna, most pedig ott tartunk, hogy a kurucinfo stílusát megidézve írnak kormánypárti lapok, a Jobbikot felvásárolta egy oligarcha (még hogy a fasiszták a status quo ellen vannak), akinek egyetlen problémája a rendszerrel, hogy kitaszítatott a nemzeti burzsoáziából. És közben már rákos sejtként burjánzva néppártosodik. Olyannyira, hogy a neoliberális Medgyessy nemrég ki is jelentette, hogy az (épp Corbyn és Bernie példáját követni akaró, szocdemesedni akaró Botka által vezetett) MSZP fogjon össze a Jobbikkal.
Látjuk tehát, hogy az uralkodó osztály, a “woke” fehérek azonban nem fognak semmit tenni szavakon és tortaevésen kívül, hisz ők maguk is prosperálnak a fehér népírtás (lol) elleni harcból. Ők is ugyanúgy meg akarják őrizni a faji széthúzást az “ LMBTQZWTR-közösségek jogai és gendersemleges mosdók” spektákulummá tevését, hogy megakadályozzák a proletariátus összefogását. És itt van az a pont, ahol úgy érzem reflektánom Johnny Bravo minap megjelent cikkére. A liberális elit nem árult el senkit. Nem volt mit. Mindig is a fasizmus szekerét tolták, inakciójukon keresztül.
Oláh Gellért cikke pedig pontosan ennek az ideológiának a tökéletes megjelenése, miközben arról akar beszélni, hogy a liberalizmus erőtlen (ebben igazat kell neki adni) az egész mögött az a titkos terv van, hogy tönkretegyék a Nyugatot, azzal hogy beeresztik a csúnya, gonosz migránsokat akik egyszerre veszik el a munkát és élnek segélyből. Valójában csak az a céljuk, hogy lejjebb hajtsák a béreket. Ezért a legjobb, amit amellett tehetünk, hogy segítünk a menekülteknek, és köztük is elkezdünk szervezkedni!
És nem kedves Gellért, a normális emberek nem maradnak ki ebből. A normális emberek kimennek és pofánbasszák a nácikat.
