Present, Past, Future
a verse translation
a poem by Attila József, translated by Joe Váradi
Present, Past, Future
Into the past my eyes aimlessly glance
But for a moment! The present on its heels,
Cannot dwell on memory’s fleeting reels,
Time and again they return, askance.
The present, oh! pain it has always meant,
Followed me, whichever path my life led,
Littering with thorns each step I dared tread
And robbed me of every hope and content.
Rob me it may not, though torment it tried
- Everything shall pass, as it is prescribed -
Rob me it may not, my future of me.
Tomorrow will relieve my thorny past;
The sufferer will be exalted at last;
The future, the road ahead I do see!
The original, by Hungarian poet Attila József (1905–1937):
Jelen, mult, jövő
Az elmultba szemem tétován tekint
Egy percre csak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan visszatér megint.
A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.
Nem veheté el, bár kínzott nagyon
— Történik minden, ahogy írva vagyon —
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!
