Quietude (Csend)
a verse translation of a poem by Margit Kaffka
Margit Kaffka (1880–1918) was a Hungarian poet, writer, teacher, a member of the Nyugat generation. She died in the 1918 flu pandemic along with her young son.
Quietude
I know naught
Of silence that burning secrets wrought
And wherein seeds of brewing storms awake;
Wherein covert promises plant their stake.
Of silence that draws thunderous reply,
Taut cord, that snaps its final ply,
Or which stirs a grand harmony
Of life, joy, and fatal destiny,
Come what may! Come, as it ought!
— of such silence I know naught.
But I do know
Where melancholy’s gnarled vines grow,
Halfwit carrier of a disfigured past,
Endless lonely hours till dusk at last,
Whence mute, impassive shadows depart,
Casting no blame, settle around my heart,
And for the heart to wait — it hasn’t any right —
Tomorrow comes, as the present day arrived,
Minutes beget minutes, for it must be so,
— This silence I do know.
the original:
Csend
Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
— Ily csendről nem tudok.
De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, — várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
— E csöndet ismerem.
