Egy csepp Egyiptom

Más. Különleges. Át. Kell. Élni.

A meglepetések szállodája

Megérkeztünk a repülővel, de SMS-t nem enged küldeni a hálózat. Valami egyiptomi szöveg megy a hívás helyett is, sajnos. A reptérről egy órát utaztunk a szállásunkig, ahol a cuccainkat is felcipelték helyettünk. Úgy néz ki az egész előtér, mint egy palota - és akkor még nem is láttuk a többi részét. Miután az első (nagyon kellemes) benyomás után kipakoltunk, egyből a vízbe vetettük magunkat. Sajnos már a nap lement, de nem volt még sötét. Körülbelül 5 óra lehetett. Pont 12 órával előtte keltem fel otthon, Magyarországon. Azóta meg elrepültem ide a melegbe, a sivatag és a tenger közé.

A víz nagyon kellemes itt, és mikor még benne voltam, eszembe jutott, hogy idén most fürdők először sós vízben. Kijövetelnél kérdeztünk néhány dolgot egy magyar pártól a hellyel kapcsolatban, majd találomra bóklászni kezdtünk. Olyan nagy ez a komplexum, hogy nagyon nehéz tájékozódni. Sokszor még azt se tudtam, hogy hol vagyok. Ennek előnye, hogy mindenhol érdekes dolgokra bukkantunk: fallabda, minigolf, wellness rész, billiárd, tenisz, edzőterem, medence, stb. Mi a wellness részbe mentünk, ami felett volt a konditerem. Az előbbi fizetős volt sajnos :( De az utóbbi viszont nagyon kultúrált és jól felszerelt volt. Edzettem is kicsit, majd elmentünk vacsorázni.

Svédasztal… 30 féle édesség, 20 féle hús, 20 féle saláta, halak, gyümölcsök, italok… És minden ingyen (…)! Ez a nekem való hely, mert annyit ehetek és abból, amennyit és amiből csak akarok. Este még megnéztem a hotelt és a boltokat. Utóbbinál kipróbálhattam egy quadot 2 kör erejéig. Szeretem a quad-ot, úgy hogy nagyon élveztem.

Másnap reggel is döbbenetes volt a svédasztal. Be is kajáltam rendesen. Sajnos aludni nem tudtam sokat, mert éjszaka csíptek a szúnyogok. Tanulság: erkélyajtó csukva marad. 9-kor volt a találkozó a “helyi képviselőnkkel”, aki ismertette a programokat. Vettünk ki pénzt is, aztán a partot céloztuk meg. Nagyon szép homokos itt a tenger. Ha valakinél van búvárszemüveg (és nálunk volt) akkor az itteni vizi élővilágot is megláthatja. Olyan csodás látvány tárul elénk, amilyet nehéz leírni (Sajnálom hogy nem hoztunk GoProt).

Aznap még squashoztam sokat, minigolfoztam, kondiztam majd elindultunk a közeli város felé. A partmenti szállodákon és építkezési területeken keresztül mentünk. Jó volt látni hogy hogy élnek az itteniek.

Viszont elkezdett sötétedni, és se járda, se lámpa, úgy hogy visszafordultunk (“amíg látunk”). Út közben a helyi boltban vettünk pár gyümölcsöt, és megismerkedtünk az itteni rátukmálós árusokat. Este volt valamilyen szórakoztató est, de mi csak kidőltünk két fekvő fotelre. Ezután megismerkedtem 1 helyivel, 1 némettel és 3 orosszal.

Reggel fél 7-kor kidobott minket az ágy. A valóságban ennek az ellenkezője volt, de a lényeg hogy 6:40-ig már felkeltünk. Ettünk (itt is egy külön bejegyzést érdemelne a kínálat bősége és minősége). Aztán egy kisbusz jött értünk és néhány másik magyarért. Egy Hurgadai kikötőhöz indultunk, ahonnan hajó vitt minket.

Az úton pár aranyos magyarral beszélgettünk, meg egy 1 éves egyiptomi kislánnyal játszottunk. A búvárkodás felülmúlta az elképzeléseinket. Összesen három helyen álltunk meg, a harmadikon egy szigetre kötöttünk ki.

6 körül már hazaérünk. Vacsora után végre volt kivel Squasholnom. Egy francia fiatal nővel majd utána a tegnap megismert német sráccal, Leonarddal játszottam. Első nap annyira hevesen squasholtam, hogy a jobb hüvelykujjamat bevertem. Most ez a seb újra vérzett, de én tovább játszottam, mert annyira jó ez a sport. Főleg ketten…

Következő nap Luxorba mentünk, busszal. 5:40kor kellett volna itt lennie, de késett fél órát. Út közben egy helyen álltunk meg, ahol vettem egy menő sálat 150 helyett 30 helyi fontért (1200 ft). Később, mikor már nem volt semmi pénzzünk, és ezt az árusnak is mondtuk, kiderült, hogy 25-öt kell a főnöknek adnia, szóval 5-öt tartott meg. Többet is mondott magáról, de ami érdekes, hogy nem járt iskolába. Gratulált nekem, hogy 17 évesen is még suliba járok. Az itteniek 20%-a analfabéta. Gyors fejszámolás: ez két magyarországnyi (20 millió) írni és olvasni nem tudó embert jelent. A sálra visszatérve 1200-at bőven megért, főleg, hogy otthon hónapok óta kerestem ugyanilyen mintájú jó sálat, és még hasonlót se láttam 3000 alatt. Az út a pihenőtől Luxorig hosszú volt, be is aludtam.

Összesen 5 óra volt az út, de megérte, hisz egyből megérkezés után a királyok völgyében találtuk magunkat. Ide temették el a fáraókat és a kincseiket. Sok hierogrifa volt a falakon, szép volt minden, tisztára történelemkönyvben éreztem magam (a jó értelemben). Itt 10 fokkal melegebb volt, mint Safagaban (szállásunk), azaz 33 helyett 43 lehetett, árnyékban.

Ezután még pár érdekes helyen voltunk (alabástromműhely, helyi látványosságok, átkelés a Níluson, ebéd, papíruszműhely…). Este beszélgettem Lennivel meg Beckyvel, meg így jártam anyátokkalt néztünk. Elvesztettem a kulcsot :/ De lett SIM kártyám, ingyen. Egy napra odaadta, hogy a következő napig teszteljem, utána majd beszélünk az árról. Jó volt a net, de visszaadtam másnap reggel, mert annyira nem hiányzik. Mama is meg tudta nézni az emailjeit.

Következő két napon hasonló dolgokat csináltunk. Nem mentünk el semmi programra, csak itthon fürödtünk a tengerben, squasholtam, röpiztem. Itt meg kell jegyezni, hogy végre nem az volt a játék hogy párszor eljutottunk 10 oda vissza adogatásig, hanem arról, hogy ilyen hosszú játszmák után melyik fél szerzi a pontot. Szóval még a röpi is izgalmasabb mint Magyarországon. Bementünk a helyi üzletekhez, ahol Mama kapott egy olyan nyakláncot, ami nekem áll jól (ingyen, azóta megvan, szeretem hordani). Vettünk még pár dolgot, pl vizipipát… Napközben buvárkodtunk is, nagyon érdekesek a korallok meg a halak.

A hét legjobb napja az utolsó volt. Egész héten ezt vártam, mivel a sivatagba mentünk. 11-kor vett fel minket a busz, ami a Discover the Safari nevű programhoz vitt minket. Itt nagyon sok (tényleg sok, több száz) motoros járgány volt: quad, Jeep, motor és a négyszemélyes Buggy. Az utóbbival kezdtünk, amit én nagyon élveztem. De nem annyira, mint az utána jövő quadozást! Na az valami hatalmas volt. Libasorban vágtunk neki a végtelen homoktengernek. Én mentem legelöl a túravezető mögött. A homok jól csúszott, a bukkanók nagyokat dobtak és a rázós részek is viccesek voltak. Egyszer csak szóltak hogy álljak félre (gondoltam lecseszést kapok, de nem!). Még pár embert is mögém állítottak, hogy borravalóért cserébe tötyögés (az se volt semmi) helyett száguldozzunk picit. Na itt ért a csúcspontjára a napom/hetem(/hónapom?).

A vezetőnk jól rátaposott a gázpedálra (azaz megnyomta a gázkart), és a terep is durvábbá változott. Néha megkönnyítettük a motor dolgát úgy, hogy a levegőben voltunk :) Pár hirtelen lejtőnél ugyanis a quad fent maradt velem együtt. A kanyarokról meg még nem is beszéltem. Sajnos az ülésem lejött, de visszaraktuk, aztán meg le is repült alólam. De ezt is belevéve nagyon tetszett.

A következő program egy beduin falu volt, ahova Jeeppel mentünk. Bár inkább a száguldás vagy a rallyzás a jó szó rá, mivel a sofőr olyan utakra ment velünk, hogy az utat jobban élveztem mint a falucskát. Ott egyébként volt vizipipa, sokféle állat, tevegelés, helyben sütött kenyér meg ilyenek. Vissza is Jeeppel mentünk, majd egy esti műsor volt, és jöttünk is a szállásra vissza.

Búcsúestém jól telt hála pár orosz fiatalnak ;)

Videóm, ami közelebb vihet titeket ehhez a nagyszerű úthoz: http://www.youtube.com/watch?v=J1GVPJhsxCs