Segítség a segítőknek
Részt vehettem ma a segítők XIX. szakmai napján, amely a már megszokott módon nagyon színvonalas előadásokkal járult hozzá a segítő szakmában dolgozók hivatásának gyakorlásához.
Egy kicsit ünnepnek is érezzük mindig ezt a napot, amikor a jóakarat, a segítő attitűd mellett hangsúlyt kap a szakmaiság, amikor annyi sok tudományt szakmai fogást csipegethet fel az ember a mindennapokban már alkalmazott ismeretek mellett is.
Óvónők, kisgyermekgondozók, szociális munkások, mind-mind profitálhattak a mai napból, és azt láttam, hogy az elejétől a végéig tele volt a terem, a figyelem végig kitartott
Miközben engem is felcsigázott egy újszerű fogalom, a neuro-pedagógia, amit talán a Montessori-féle elvekkel tudnék rokonítani, elgondolkoztam azon, hogy mi is a nagy különbség a segítő szakmát választók és más tevékenységek között, hiszen tulajdonképpen mind mások javára dolgozunk. A műszaki cikkek gyártásával mások életét könnyítjük meg.
A bankár az erőforrások akkumulálásával olyan célokat segít megvalósítani, ami mindannyiunknak hasznos lehet. Még a tőzsdei alkusz is mások segítője, talán csak az úgynevezett spekuláns nézi kizárólag a saját hasznát.
Végül arra jutottam, hogy a segítő szakmában dolgozók nem mással házalnak, mint személyes kompetenciákkal, megküzdési stratégiákkal, vagy ha a stratégiai játékok nyelvén szólok, náluk lehet „spell” pontokat gyűjteni. A varázserő természetesen bennünk van, ők csak megtanítják használni.
Végigtekintenek a helyzeten, amelyben a saját árnyékomat kergetem, megvizsgálják milyen erőforrások állnak a rendelkezésemre, szükség esetén meg is toldják ezeket, aztán megkeresik azt a varázsvesszőt a készletünkben, amellyel ki tudok lépni a pörgésből.
Esetleg, ha nincs ilyen, kölcsönöznek is egyet, de a varázsigét soha sem mondják ki helyettem.
