Miért fontos a lofi design a tervezési folyamatban
Hogy függ össze a lakás alaprajz az autógyártásból ismert agyagmodellel? Ezek is prototipizálási módszerek. A digitális felületek tervezése során is használunk hasonló eszközöket. Nézzük meg, melyiket mikor érdemes használni.
Mikor legutóbb költöztünk, fejtörést okozott a családnak, hogy a meglévő bútorok hova kerüljenek az új helyen, hova menjen a könyvespolc, a ruhásszekrény, a kanapé, a pianínó. Ezt jó előre ki kellett találni, máskülönben nem tudtuk volna eldönteni, hogy milyen bútorok hiányoznak, mit kell még beszerezni, illetve a költözés napján is tisztában kellett lenni azzal, hogy melyik doboz hova megy — különben hogyan is tudtuk volna irányítani a költözésben segédkező barátokat, családtagokat (napjaink kalákamunkája a költözés). Ezért elkészítettük az új lakás alaprajzát, és vele egyező arányban a meglévő bútorok alaprajzát (pontosabban felülnézetét) kivágtuk kartonpapírból, és kezdődött a tologatós játék. Minden a helyére is került — csak azzal nem számoltunk, hogy a szobákhoz vezető folyosón elférnek-e a bútorok, de ez már egy másik történet…
A lakás alaprajzára rárakott méretarányos bútorok — ez is egyfajta prototipizálás, amivel időt és fáradságot spórolhattunk meg a költözésnél.
Ha a lakást próbálgatással kellene berendezni, elég sokat kellene tologatni a zongorát.
Lényegesen gyorsabb, ha a papírkivágásokat tologatjuk. Egyébként hasonló a helyzet a komplexebb tárgyak gyártásával is, például a General Motors az 1930-as évek óta használja ezt a módszert. Általában is igaz, hogy akkor éri meg prototípust készíteni, ha a prototípus készítése lényegesen olcsóbb, mint a kész terméké.
Protó típusok
Ügynökségi munkánk során gyakran ütközünk abba a dilemmába, hogy a tervezési folyamatban mikor és milyen részletezettségű prototípus készítése indokolt. Kezdjünk ezért először értelmezéssel:
Low-fidelity (lo-fi) prototípus
A low-fidelity prototípus, vagy ahogy a zsargon hívja: a lo-fi protó, lofi drótváz a webhely vagy alkalmazás egyszerű szürkeárnyalatos sematikus rajza, amely pusztán az elrendezés tartalmára és szerkezeti elemeire összpontosít.
Szándékosan hiányoznak belőle a színek, ikonok, logók vagy bármilyen olyan valódi dizájnelem, amely elveszi a tartalomra, a navigációra és a szerkezetre való összpontosítást.
Itt az a cél, hogy vizuális megértést biztosítson egy oldalról vagy képernyőről a projekt korai szakaszában, hogy megkapja a csapat jóváhagyását, mielőtt a kreatív fázis elindulna.
A lofi drótváz már alkalmas arra, hogy szemléltessük a folyamatokat, így tehát arra is, hogy a vezetőségnek megmutassuk. Alkalmas arra is, hogy felhasználók bevonásával használhatósági tesztnek vessük alá — persze ilyenkor ki kell szűrni a visszajelzésekből a felület esztétikájával kapcsolatos kritikákat.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a vezetőket is fel kell készíteni arra, hogy amit látnak, még nem a végső felület (kaptunk már olyan kritikát, hogy ennél szebbet rajzol a gyerekem — ekkor tanultuk meg, hogy jobban fel kell készíteni a megrendelő oldali vezetőt, hogy a lofival mit kap, és mit kap majd később). A lofi célja a szerkezet, a folyamatok modellezése, az esztétikától pont olyan távolságra van, mint a lakás alaprajz a tapéta és a csempe színétől.
És a lofinak van még egy határozott előnye: ez alapján már nagyon nagy pontossággal becsülhető a fejlesztési igény.
Természetesen a tervezés későbbi szakaszában még előjöhetnek változások, és az is igaz, hogy a végső designban még lehetnek nehezebben megugorható megoldások, de általában ezek az eltérések a lofi alapján adott fejlesztési becsléshez képest szűk sávban mozognak. Azért is nagyon klassz, hogy már a lofi alapján van jó fejlesztési becslésünk, mert ez alapján akár kukázható is a projekt: ez elsőre talán nem cseng valami pozitívan egy design cég blogpostjában, pedig ez tényleg pozitív: a beruházásról még időben el lehet dönteni, hogy megéri-e belevágni vagy sem. Még a tervezési költség is mérsékeltebb lesz, hiszen még hifi protót sem kellett készíteni, mégis időben megállítható a projekt. A lofi elkészülte jó kiszállási pont. Persze még jobb, ha a projekt megy tovább, és a lofi végén csak megpihen a csapat és folytatja munkáját a hifivel.
High-fidelity (hi-fi) prototípus
Ebben az esetben a drótváz létrehozása már több erőfeszítést igényel, mivel a végtermék részletesebb és teljesebb reprezentációja lesz.
Célja bemutatni, hogy az esztétikai jellemzők hogyan támogatják az alapvető funkciókat.
Egyértelműen dizájnelemek felhasználásával készül, tulajdonképpen minden olyan elem megtalálható benne, amivel a felhasználó „éles” környezetben is találkozni fog.
A hifi proto még mindig „csak” protó, nem több és nem kevesebb. Vagyis a végső működés modellje, de még nem maga a végső képernyőterv, és főleg nem maga a működő megoldás. Hifi protó alapján a használhatósági kutatások már nagyon pontos közelítést adnak a működő szoftveren végzett kutatáshoz képest, itt már nem merül fel a lofinál még esetleg zavaró esztétikai kérdés, a hifi már tényleg nagyon hasonlít a végső képernyőkhöz.
Mikor használjuk őket
A lofi és a hifi protótípus egy-egy eszköz, amelyeket a tervezési folyamatban használhatunk. De nem mindig van létjogosultsága annak, hogy mindkét típust használjuk.
Nagyon leegyszerűsítve a design feladatok két esetre oszthatók:
- A tervezés vagy újra tervezés sok oldalt érint, jellemzően közepes vagy nagy a feladat komplexitása. Fontos megérteni a tervezés korai szakaszában, hogy a felhasználó milyen utakat fog bejárni, az egyes képernyők hogyan kapcsolódnak egymáshoz és milyen információkat kell tartalmazzanak az egyes oldalak.
Ilyen jellemzően egy teljes webshop újratervezése vagy egy korábban még nem létező mobil alkalmazás megtervezése. Az első esetben — az általunk tapasztaltak szerint — a projekt jellemzően a vízesés modellt követi. A csapat értelmezi közösen az üzleti igényeket, terveket készít és validál, majd többkörös iteráción keresztül eljutunk a végső tervekhez. A lofi által megtestesített és rendszerint egy dokumentumban is leírt üzleti igény ezt követően kerül a fejlesztői csapathoz. Ebben a működésben van igazán helye és szerepe a lo-fi drótváznak. - A másik jellemző eset az, amikor a tervezés egy már működő keretrendszeren belül zajlik. Várhatóan nem kell újra megtervezni vagy jelentős mértékben átalakítani a működő struktúrákat, inkább a meglévő elemek felhasználásával kell kialakítani valami újat. Ilyen lehet például egy új funkció vagy oldaltípus beillesztése a meglévő folyamatba vagy oldalstruktúrába.
A komplexebb feladatok is történhetnek agilis tervezésben. Ebben az esetben viszont tapasztalatunk szerint a néhány hetes sprint időszakokba egyszerűen nem fér bele a lo-fi, majd hi-fi készítés is és ilyenkor inkább a lo-fi elhagyása valósul meg. Alternatíva lehet erre, hogy egy külön sprintet tervez a csapat a projekt korai fázisában a lo-fi drótvázak elkészítésére és a user journey-k végig gondolására.
A második esetben már igen ritkán találkoztunk a lo-fi drótváz iránti igénnyel. Sokszor csak viszi az időt és nincs igazi hozzáadott értéke, hiszen a már meglévő elemekből könnyen összerakható hi-fi drótváz is.
Összegzés
Összefoglalva lo-fi drótvázat leginkább akkor érdemes készíteni, amikor
- új és komplex user journey-ket kell megtervezni,
- fontos az információs hierarchia tisztázása,
- fontos a közös értés kialakítása a csapaton belül ill. a projekt szponzorral
- és végül a struktúra validálása is fontos a részletes designt megelőzően.
Van olyan projekt, amiből kihagyható a lofi és kezdődhet a munka egyből a hifi protó készítéssel. De ezzel óvatosnak kell lenni, kétszer is érdemes átgondolni, hogy a lofi tényleg kihagyható-e. Nehogy kiderüljön, hogy egy költözés-szerű projektben ülünk, és ahelyett hogy kivágtuk volna papírból a méretarányos modelleket, már az új lakásban tologatjuk a zongorát.
További cikkeink a témában:
Élményszerű digitális felületek és kiszolgálási folyamatok létrehozásában segítjük ügyfeleinket. Ez a Works.
