A Direkt36 csapatának negyedik tagja Vorák Anita díjnyertes oknyomozó újságíró. A központ társalapítója, Sáling Gergő elmondja, miért örülünk, hogy Anita velünk dolgozik.
A Direkt36-nak szüksége van rád. De nemcsak kérünk, adunk is
Iratkozz fel a támogatói kampányunk hírlevelére!
A történet elég bizarrul hangzott, először nem is igazán hittem el. Az megszokott része az újságírói munkának, hogy olyan embert kell felkutatni, akiről jó okunk van feltételezni, hogy nem szeretné, hogy megtaláljuk. Az viszont már kevésbé gyakori, hogy közben az újságírót egy autós kezdi üldözni és megpróbálja letolni az útról, pedig Anita szerint vele pont ez történt.
Nem a rendőrfilmes/autósüldözős/egymásnak ütközős értelemben, de a szokványos közlekedési etikett határait mindenképpen jócskán túllépve, a közúti közlekedés szabályait pedig egyértelműen megsértve: a követési távolság 1–2 méteresre csökkentésével viszonylag tempós haladásnál, folyamatos, agresszív villogtatással, dudálással, aztán hirtelen előzéssel, ráfékezéssel, elkerülhetetlen félrehúzódással.
Ráadásul nemcsak a történet volt furcsa, hanem az is, amit kiváltott Anitából. Kifejezetten kajánul adta elő a történteket nekem, aki szerkesztője voltam az Origónál. Mosolygott, ki volt pirulva, fel volt spanolva, láthatóan élvezte a helyzetet. Szerencsére nem lett semmi baja, de ennek ellenére is látványos volt, hogy nem azon rágódik, mennyire necces helyzetbe sodorta a munkája, hanem elkapta az adrenalin, magával ragadta a sztori.
Mint a horrorfilmekben
Ez egy olyan tulajdonság, ami nélkül igazán ütőképes újságírás elképzelhetetlen. Mi újságírók szeretjük valamilyen hősnek vagy szabadságharcosnak látni magunkat, de sokszor hajlamosak vagyunk összekeverni az íróasztal mögötti okoskodást a fárasztó láb- és kétkezi munkával, ami nélkül ritkán lehet megtudni érdekes történeteket.
Egy jó újságíró ideális esetben hasonlóan működik, mint a horrorfilmekben a főhős: annak ellenére megy be a sötét sikátorba, hogy ott előtte már kétszer megtámadták a zombik, és a barátai is kérlelik, hogy ne tegye be oda a lábát. A különbség csak annyi, hogy a filmben azért történik ez, hogy legyen még 20 perc meddő menekülés a kiszámítható végkifejlet előtt, egy újságíró esetében pedig azért, mert néha ilyen irracionális, bátorságot igénylő döntések vezetnek el egy nélkülözhetetlen információhoz.
Az autós történet után tudtam, hogy Anita olyan újságíró, aki bemegy a sikátorba a zombik közé, ha ott van a kulcs egy sztorihoz. Ez a hozzáállás végül is eredményes volt a fenti esetben is: az agresszív autós a történet egyik szereplője volt, és az út során összegyűjtött információknak köszönhetően egy fontos hiányzó mozaik került a helyére abban a cikksorozatban, amelyből kiderült, hogy a Duna tévé hogyan verte el indokolhatatlan dolgokra a 2010-ben kapott 2,3 milliárd forintos állami támogatását. A sorozatért (aminek összes cikkét megtalálod itt) Anita megkapta a Soma-díjat, ami a korrupcióval, befolyásos vagy a hatalmukkal visszaélő emberekkel foglalkozó újságírók legrangosabb kitüntetése Magyarországon (ráadásul abban az évben a szerkesztőségünk duplázott, a díj megosztva járt Anita mellett Szabó Andrásnak — mindketten az Origo hírrovatában dolgoztak még akkor).
Loholni izgalmas emberek után
Az autós kaland után még négy évet dolgoztunk együtt Anitával az Origónál. Voltak ebben könnyebb és nehezebb időszakok, közösen elért eredmények, súrlódások, és persze folyamatosan küzdöttünk a napi munka nyomasztó súlyával és monotóniájával. A legjobb pillanatok mindig azok voltak, amikor izgalmas emberek nyomában kellett loholnia, hogy megszerezze a sztorihoz szükséges információkat, olyankor mindig úrrá lett rajta az a hangulat, amit az autós üldözés után is láttam rajta.
Anita azóta is ilyen cikkekkel foglalkozik a legszívesebben. Nem tétlenkedett az után sem, hogy nyáron felmondott az Origónál: részt vett az RTL Klub két nagy érdeklődést kiváltó őszi sztorijában, ottani kollégáival közösen dolgozta fel Kósa Lajos és Lázár János lakásügyét.
Most már ő is a Direkt36 csapatát erősíti. Egy dologról nem szóltunk neki, miközben a központot tervezgettük: hogy az út, amin elindultunk, tele lesz sötét sikátorokkal. De nem is hiszem, hogy ezzel problémája lenne, sőt, valami az súgja, hogy csak ezután jön meg a kedve igazán a munkához.
Mi is az a Direkt36 és kik még a tagjai?
Kövess minket Facebookon, Twitteren és itt a Mediumon!
