Így tehetsz már ma a klímaváltozás ellen

A Földet megmenteni könnyebb, mint gondolnád.

Manapság nem telik el olyan hét, hogy ne szerepelne a médiában egy cikk a Föld nevű bolygót fenyegető globális felmelegedésről és éghajlat változásról. A problémát régóta látják tudósok és környezetvédők egyaránt, beszélnek is róla, figyelmeztetéseket is adnak ki, konferenciákat is tartanak, mégis valahogy úgy tűnik, mintha érdemi lépés nem történne a világban.

Nyilván van egy rakás érdekellentét a háttérben, hiszen az olajtársaságok és azok a hatalmon lévő vezetők, akik anyagilag is érdekeltek abban, hogy ezek a vállalatok jól teljesítsenek nem fognak nekiállni maguk alatt vágni a fát. Én viszont nem azért ragadtam most tollat, hogy nekiessek az olajlobbinak és a hozzájuk kapcsolódó kusza és olykor átláthatatlan rendszernek. A célom az, hogy pár gyakorlati jellegű tippel felhívjam a figyelmed arra, hogy mennyi mindent tehetsz már ma azért, hogy megállítsd vagy legalább lelassítsd ezt a folyamatot.

A klímaváltozást bár olykor a bőrünkön érezzük, mégis úgy gondoljuk, hogy mi egymagunk nem vagyunk képesek tenni azért, hogy a helyzet javuljon. Azt hisszük, hogy hiába változtatunk bizonyos dogokon, annak semmilyen hatása nem lesz a világra nézve — pedig ez nagyon nem igaz. Inkább csak lusták vagyunk lépni az ügyben és megmagyarázzuk magunknak, miért nem cselekszünk. Ha igazán szívünkön viselünk egy ügyet vagy problémát, akkor magától értetődő, hogy igyekszünk cselekedni vagy megoldást találni rá.

Könnyű annyival elintézni az egészet, hogy túl messze van tőlem a probléma ahhoz, hogy tegyek ellene. Ha én addig vártam volna, hogy vegetáriánus, aztán pedig vegán legyek, míg elküldenek reggelizni egy vágóhíd mellé, lehet, hogy még mindig a szalámik között kolbászolnék (micsoda képzavar). Nem kell az indonéziai esőerdőben járnunk ahhoz, hogy közel kerüljünk a problémához. Itt van nekünk ugyanis az olykor pokolba kívánt internet. Ha az, amit látunk, olvasunk vagy hallunk elkeserít és lehangol minket már önmagában elegendő ahhoz, hogy tegyünk valamit. Márpedig tennivaló akad bőven, ha egy átlag nyugati ember életvitelét nézzük. Íme pár dolog, amivel már ma elkezdheted csökkenteni a klímaváltozásra gyakorolt hatásodat.

Közlekedés

Kezdjük rögtön a magyar ember legkritikusabb szokásával: a budira is autóval járunk. Öreggel, naggyal, ráadásul többnyire egyedül. Annyira kényelmesek vagyunk, hogy az nem igaz (arról most nem beszélek, hogy a többség azt sem engedhetné meg magának, hogy autója legyen). Sokáig én sem tudtam letenni az autót. Ha ötszáz méternél messzebbre kellett menni, beszálltam a négykerekű pajtásomba, majd arrébb álltam vele — és közben megtettem a légvonalbeli távolság minimum dupláját, mire parkolóhelyet találtam. Márpedig egy hideg motor nem ritkán dupla annyit fogyaszt száz kilométerre vetítve, mint egy már bemelegedett, tehát aránytalanul nagy környezetszennyezést csinálunk azzal, hogy nem vagyunk hajlandók azért a párszáz méterért 5–10 percet sétálni.

Szerencsére egyre több fiatalt látni bringával, gyalog vagy éppen tömegközlekedéssel utazni. Budapest belső részein egyértelműen az autó a leglassabb és legszennyezőbb módja a helyváltoztatásnak. Tudom, mert próbáltam. Ha tudod, hangold össze a közlekedési formákat! Én két hónapja dötöttem úgy, hogy a peremkerületből csupán a belváros széléig jövök be ezentúl kocsival, utána pedig villamossal vagy metróval érem el a számomra kritikus pontjait a városnak. Ezzel évente durván 3700 km-t spórolok meg, amely az autóm hivatalos adatai alapján 720 kg széndioxidnak felel meg. Ennyivel kevesebbet juttatok a levegőbe, pedig csupán annyit csináltam, hogy naponta 10–12 km-rel kevesebbet járok autóval. Ha dízel motoros autóm lenne, mindezek mellé társulna egy rakás ún. szálló por is. Ezek azok a nagyon apró, tüdőben lerakódni képes, erősen rákkeltő részecskék, amiket koromnak hívnak és fekete füst formájában a kipufogón keresztül távoznak.

Nem kell tehát elektromos autóra spórolni ahhoz, hogy most rögtön segíteni tudj levegőhöz jutni a Földnek, csupán át kell gondolnod a közlekedési szokásodat, ennyi az egész. Azzal, hogy kevesebbet autózol ráadásul spórolsz is (tudom, a MOL Bubi és a BKK bérlet is pénzbe kerül), hiszen kevésbé használódik az autód, lassabban pörögnek bele a kilométerek és adott esetben ritkábban is kell szervizbe hordanod. Arról nem is beszélve, hogy mindez az eladásnál is visszaköszön majd, hiszen egy kevesebbet futott verda többet ér a használt piacon.

Fogyasztás

Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, túl sok vackot vásárolunk magunknak és a környezetünknek egyaránt. Felhalmozunk egy rakás cuccot, pedig a felére sincs szükségünk. Tele van a hűtőnk, de folyamatosan dobáljuk ki a lejárt élelmiszereket. Az éléskamránkban annyi minden van, hogy egy kisebb pun háborút is át tudnánk vészelni, ha arra kerülne a sor. A felhalmozás nem csak pénzbe, de időbe is kerül, ha pedig meg akarunk szabadulni a felesleges dolgainktól, szintén energia befeketetésére lesz szükségünk. Törjünk ki a fogyasztói társadalom börtönéből! Mielőtt pénzt adunk a húszadik cipőért és a negyvenedik pólóért, tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg szükségem van erre a valamire vagy csak nem tudom megállni, hogy ne vásároljak?

Szokjunk le az ajándékozásról, hagyjuk meg a karácsonyi vásárlási lázat másoknak. Az ajándékok 90%-a felesleges vásárlás, csupán érzelmi nyomás miatt rohanunk a boltokba és pénzt, valamint időt nem kímélve veszünk valamit, amiről úgy gondoljuk, hogy a célszemély örül majd neki. Inkább kérdezzük meg, mire lenne szüksége, azzal sokkal jobban jár mindenki, mintha veszel egy tizedik plüssállatot, kozmetikum csomagot, pulcsit, stb.

A túlfogyasztással az a baj, hogy egyrészt a piaci szereplők felé azt a hamis információt közvetíti, hogy a társadalomnak valóban szüksége van annyi cuccra, amennyit jelenleg előállítanak, másrészt túlságosan nagy a környezetre gyakorolt negatív hatása. A termékek többségének előállításához ugyanis áram kell, alapanyag kell, valamint a kész portékákat el is kell juttatni a célközönséghez, tehát a szállítást sem lehet megkerülni, ami szintén plusz terhet ró a környezetre. Ha kevesebbet fogyasztunk, akkor a gyártók is előbb vagy utóbb kevesebb terméket fognak előállítani, hiszen a piaci változásokat ők is pontosan látják és kénytelenek lekövetni azokat.

Étkezés

Meg se tudom tippelni ma már, hány olyan háztartással találkoztam az elmúlt tíz év során, ahol hegyekben állt a hosszan elálló élelmiszer a spájzban és ahol szinte leszakadt a hűtő ajtaja, annyi mindent kellett tartania. Miközben az ország egyharmada létminimum alatt él, a tehetősebbek olyan szinten fogyasztanak, hogy az elképszető. Mikor csupán egy kenyérre van csak szükségük, a sarki kisbolt helyett elmennek (lehetőség szerint autóval) a hipermarketbe, majd hazaállítanak egy kazal áruval. Napi bevásárlás helyett hetente járnak a különböző létesítményekbe és előre elkészített bevásárlólista hiányában megpróbálják megtippelni, mire lehet szükségük, majd nagyjából a dupláját viszik haza végül.

Tudod, mennyi élelmiszer jellegű készítményt dob ki átlagosan egy ember Magyarországon? Egy EU-s kutatás alapján 39, míg egy hazai felmérés szerint 46 kg-ot évente. Ez a szám azért is döbbenetes, mert ez egy átlag. Tekintettel arra, hogy a lakosság egy jelentős részének mindennapos probléma a betevő falat beszerzése, így többnyire az átlagos vagy annál magasabb fizetésből élők hozzák össze ezt a mérhetetlen pazarlást. Van fogalmad róla, mit jelent durván 40 kg élelmiszer? 200 csomag (200 g-os) felvágottat, 1000 szelet kenyeret, 320 darab (125 g-os) joghurtot vagy éppen 3 karton tejet/gyümölcslevet/stb — és ez csupán a szemét, nem is az elfogyasztott mennyiség. Ez egy átlagos ember akár másfél-két havi élelmiszer adagja, ha esetleg a számok nem sokat mondanak…

Az én hűtőm üres. Nem azért, mert nem tudnám telepakolni narancslével, humusszal, zöldséggel, gyümölccsel és egyéb készítményekkel, hanem azért, mert pontosan tudom, hogy a túlzott mértékű fogyasztást nem csupán a meggondolatlan vásárlás okozza. Ha sokáig ülünk egy helyben, akkor mintegy pótcselekvésként hajlamosak vagyunk elkezdeni csipegetni, iszogatni, stb. Márpedig, minél több cuccot tartunk otthon, annál nagyobb a kísértés, hogy eltüntessünk belőlük valamit. Ha ez a tevékenység szokássá alakul, akkor nem csak elhízunk, de kialakítunk egy korábbinál magasabb fogyasztási indexet is, ergo hétről hétre egyre nehezebb lesz csökkentenünk a cuccok számát, amit a kosárba helyezünk.

Ha már a kosárnál járunk: a marhahús előállítása legalább akkora csapást mér a környezetünkre, mint az autók és egyéb közlekedési eszközök. Egy szarvasmarha vagy tehén emésztése során metánt juttat a levegőbe, amely sokkal nagyobb arányban felelős az üvegházhatásért, mint a széndioxid (molekula szinten nézve nagyjából hússzor akkora mértékben). Ezzel szemben a csirkék tartása arányosan nézve jóval kevesebb rombolást okoz (nem csak azért, mert nem termelnek metánt), hiszen ötöd akkora termőterület szükséges hozzájuk azonos fogyasztást feltételezve — igaz, még így is tízszer annyi, mintha csak növényi alapú táplálékot vennénk magunkhoz. Jusson ez eszedbe legközelebb, amikor a húsok közül válogatsz a pultnál vagy éppen az étlapról. Globálisan nézve az állattenyésztés durván négyszer akkora környezetszennyezést okoz, mint a közlekedésben résztvevő járművek. Ha csupán annyit teszel, hogy marhahús helyett ezentúl kizárólag csirkét fogyasztasz, máris sokat segítettél a bolygónak.

Mikor úgy döntöttem, hogy vegán leszek, elkezdtem nézegetni a különböző élelmiszerek hátoldalán lévő listát, amely az összetevőket részletezte, hiszen tudni akartam, van-e az adott termékben tej-, illetve tojásszármazék. Sajnos az emberek többségének figyelme csak akkor téved erre a szekcióra, ha valamilyen allergén után kutat, egyébként az árakat összehasonlítva dönti el, melyik portékát tegye be a kosárba. Megdöbbenve láttam, hogy egy mezei keksz több, mint tizenöt alkotóelemből áll össze, de egy átlagos pékáru sem áll meg húsz alatt. Ami még durvább volt, hogy az összetevők döntő többségéről azt se tudtam, hogy micsoda. Invertáz, pálmaolaj, glükózszirup, édes tejsavópor, sovány tejpor, tojáspor, szójalecitin, maltit…hosszan lehetne sorolni.

Miután elkezdtem utána olvasni, melyik micsoda, több forrásból is megtudtam, hogy a pálmaolaj előállítása okozza messze a legnagyobb környezeti pusztítást mind közül. Ez a világ egyik, ha nem a legolcsóbb növényi olaja, melyet az esőerdők folyamatos kiirtásával állítanak elő. Indonézia és Borneó drasztikus ütemben veszíti el zöld állományát emiatt, hiszen hiába igyekeznek pótolni a kivágott pálmákat, azok egyszerűen nem tudnak olyan ütemben nőni, hogy lépést tartsanak a társadalom növekvő fogyasztásával. Tudtad, hogy a legtöbb kozmetikumban, rágcsálnivalóban és édességben van pálmaolaj? Vegyél csak le bátran párat a polcról, ha vásárolni mész legközelebb és kezdd el olvasni az összetevőket.

Az esőerdők irtása nem csak, hogy iszonyúan káros a környezetre, de az állatvilágot is veszélyezteti (leginkább az orángutánokat), hiszen több fajnak is ez (lenne) a természetes élőhelye. Ha útban vannak, általában járulékos veszteség lesz belőlük, nem csoda, hogy ezeken a területeken szó szerint expedíciókat szerveznek a megmentésükért. Mióta ezt mind megtudtam, egyetlen olyan terméket sem vagyok hajlandó megvenni, amiben pálmaolaj található, ugyanis akár tetszik, akár nem, a vásárlási szokásainkkal ezt a pusztítást támogatjuk, mégha nem is tudunk róla — és ez ugyanúgy igaz a tejre, a tojásra és a húsra is sajnos, melyek nagyüzemi előállítása nem csak rengeteg vizet és termőterületet igényel, de az állatoknak is mérhetetlen szenvedést okoz.

Talán nem felelőtlenség kijelenteni, hogy minél messzebbről érkezik egy termék, általában annál nagyobb az ökológiai lábnyoma, hiszen a szállítást többnyire csak környezetszennyező módon lehet megoldani egy bizonyos távolságon túl. Éppen ezért fontos, hogy amiből tudsz, vásárolj helyi árut! Járj piacra, beszélgess a termelőkkel, tudd meg, mi kerül az asztalodra, mi az, amit eszel, amiből a szervezeted majd építkezi fog. Fogyassz minél több szezonális zöldséget és gyümölcsöt! Ha valami nem terem meg helyben, akkor próbálj meg a környező országokból érkező árukra vadászni. Jusson eszedbe, hogy minél messzebbről érkezik valami, annál több időt tölt utazással. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy valamit, ami nyilvánvalóan szemét, csak azért vegyél meg, mert az országhatáron belül állították elő.

Életmód

A múlt heti szmogriadó remek módon hívta fel a figyelmet arra, hogy még a fővárosban is mennyien égetnek el mindenféle szemetet fűtés során, megspórolva így némi pénzt. Azon kívül, hogy ezen a mérhetetlenül káros szokáson is változtatni kellene, más, az életmódunkhoz ugyanúgy kapcsolódó tevékenységgel is tudjuk növelni bolygónk túlélési esélyeit (vagyis leginkább a miénket benne).

Ha Te kétszer akkora lakásban laksz, mint amekkorára valójában szükséged lenne, akkor jó eséllyel dupla annyi energiát is használsz fel a fűtés során. Azon kívül, hogy érdemes lenne megfontolni egy költözést (vagy hogy más Hozzád költözzön), már azzal is értékelhető eredményt tudsz elérni, hogy amikor nem vagy otthon, takarék lángra teszed a konvektort, elvégre minek fűteni egy üres lakást? Bár alváshoz sok szempontból a 20 fok körüli hőmérséklet az ideális, mégis a legtöbb lakásban éjszaka is ugyanolyan meleg van, mint napközben, amikor a többség egy helyben ül és bámulja a tévét. Tegyél egy próbát és aludj pár napig a korábbinál 2–3 fokkal hűvösebb szobában, majd vizsgáld meg, milyen hatással volt Rád ez a változás az első napon és milyen az utolsón.

Egy nagyobb lakásban általában több fogyasztó is van, amelyek árammal működnek, az áramot pedig sajnos a legtöbb esetben környezet szennyező módon állítják elő a szolgáltatók. Szerencsére itt is van lehetőséged némi előrelépésre. Egyrészt csökkentheted az árammal működő cuccaid számát, másrészt a nagyobb szolgáltatóknál van már lehetőség ún. zöldáramra való előfizetésre. Ezeknek a konstrukcióknak a lényege, hogy kizárólag megújuló energiából nyert áramot használnak, ám sajnos a hazai piacon úgy tűnik, hogy ez nem feltétlenül fedi a valóságot. Mindenesetre érdemes tennünk egy próbát vele.

A telerámolt hűtőről már volt szó korábban, ám itt is aktuális szereplő, ugyanis minél több dolgot kell hűtenie szerencsétlennek, annál inkább nő az áramfelvétele. Nyáron például simán előfordulhat, hogy egy teli hűtő 0–24 dolgozik csak azért, hogy megpróbálja elkerülni, hogy az a sok cucc, ami benne van idő előtt megromoljon. Azzal tehát, hogy visszafogjuk a fogyasztásunkat nem csak a szemét termelésünket, de a villanyszámlánkat is csökkenthetjük.

Míg télen a fűtés, addig nyáron a légkondi megy sokaknál. Azon kívül, hogy az ízületekre jó nagy csapást mér az utóbbi, igencsak károsítja a környezetet is. Szárítja továbbá a levegőt, így szervezetünknek több folyadékra lesz szüksége, mint egyébként. Ha lehet, elimináljuk a napi rutinunkból vagy jelentősen csökkentsük a használatát (akár csak azzal, hogy 2–3 fokkal magasabb hőmérsékletre állítjuk). A legtöbb gyümölcsnek van fűtő vagy hűtő hatása a szervezetünkre nézve, nézzünk ennek utána és alkalmazva a megszerzett tudást alakítsunk a táplálkozási szokásainkon az évszaknak megfelelően. Arról pedig sürgősen szokjunk le, hogy télen egy szál gatyában rohangálunk a 27 fokra fűtött lakásban.

Amennyiben lehetőséged van rá, próbálj meg minél jobban szinkronba kerülni a Nap működésével, azaz kelj és feküdj vele együtt. Nyilván ez télen a rövid nappalok miatt nem valósítható meg, de tavasztól őszig minimális energia befektetést igényel csak az átállás. Azon kívül, hogy így korán fel tudsz kelni és még munka előtt lehetőséged nyílik némi mozgást, meditációt vagy egyéb hasznos dolgot végezni (melyek a nap ezen szakaszában pont ideálisak), kevesebb áramot is használsz majd, hiszen a szokásos 11 helyett már 9 órakor ágyba fogsz kerülni, így 2 órával kevesebbet ég majd a villany vagy megy a tévé, stb.

Ha tehát eddig úgy gondoltad, hogy nem tudsz érdemben segíteni a globális felmelegedéssel, illetve az éghajlat változással kapcsolatos problémák megoldásában, akkor láthatod, hogy mindössze az itt említett pár dologgal már nagyon is sokat tehetsz a bolygóért — és nem utolsó sorban magadért is. Nem kell napelemekkel telepakolt ház és elektromos autó ahhoz, hogy csatába indulj. Azok persze mind jó dolgok, de tekintettel arra, hogy jelenleg viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak, a nagy többség környezetre gyakorolt káros szokásainak megváltoztatása rövid távon sokkal nagyobb hasznot hozhat.

Hiszek az emberekben és hiszek a változásban. Hiszem azt, hogy függetlenül attól, hogy hiába vagyunk olykor földrajzilag távol egy problémától, mégis magunkénak tudjuk érezni azt. Sokféleképpen fel lehet hívni a figyelmet a káros folyamatokra, ám amíg mi magunk nem vagyunk hajlandók változtatni azokon a dolgokon, amelyek előidézték és tovább mélyítik a problémát, addig csupán félmegoldásban gondolkodunk. Ahogy az én életemre is többen hatással voltak az elmúlt években, úgy remélem azt, hogy én is, Te is hatással lehetünk másokéra. Az inspiráció egy olyan pozitív fegyver, melynek erejével valamiért nagyon kevesen számolnak. Ahogy a mára már közhellyé vált mondás tartja: “Légy maga a változás, melyet látni akarsz a világban!”. Az a fecske ugyanis, amelyik példát mutatva inspirálja a környezetét igenis képes rá, hogy idő előtt nyarat csináljon. Minden változás kicsiben kezdődik, akár jó, akár rossz hatással van a világra nézve. Rajtunk áll, hogy melyiket támogatjuk.

“Egy ember is tehet csodákat…Azt akarom, hogy Te legyél az az ember.” (Knight Rider)