Szerelem a kvantuminfóban, kvantuminfó a szerelemben
Sétálsz a pároddal az utcán. Ha ez egy budapesti utca akkor minden bizonnyal valahol a járda szélén zöldes, derékigérő oszlopok, ú.n. pollerek sorakoznak. Ahogy kanyarodnak a pollerek jobbra, az utca szélét követve, egy lámpaoszlop kiemelkedik a macskakőből. Az utca átkelésére készülve, kedvesed balról kerülné közösen, de te máshogy képzelted, habozás nélkül elengeded a kezét, megkerülitek a lámpaoszlopot két oldalról, majd néma csendben újra kezet fogtok, és baktattok tovább a macskaköves promenádon.
A lámpaoszlop két oldalról kikerülésének jelensége ugyan hétköznapinak tűnik, de valójában igazán ritka az életünkben, hogy valami halad egyenesen, majd egy akadállyal szembetalálva magát mindkét oldalról megkerüli, aztán halad tovább, újra egységben/ egész végig megőrizve az egységét/mintha mi se történt volna.
Valójában ez egy egészen ritka jelenség a mi méretskáláinkon, főként csak úgy magától. Ezek a jelenségek leginkább a picométeres tárgyaknál jelennek meg, mint például atomok, elektronok; és szerintem egészen bájos, hogy egy szerelmes pár, oda se figyelve, létre tudja hozni/reprodukálja ezt.
Egy elektron, ha egy akadállyal találkozik, meg tudja kerülni két oldalról, majd újra egyesül önmagával és folytatja újtát. A jelenség káprázatos.
Persze ha nem a pároddal barangolsz valentin-napon, hanem épp egyedül sielsz a hegyekben, akkor is van esélyed rá, hogy valami hasonlót tapasztalj.
A síelős cikkben többet is lehet olvasni az elektronok hullám-részecske kettősségéről.
Úgyhogy nem tudom, ti hogy vagytok vele, de párommal mi mindig két irányból kerüljük az akadályokat az utcán. Szerintem ez romantikusabb, mint egy oldalról megkerülni valamit.
Ha eddig nem jöttél volna rá, beletoppantál a valentin-napi kvantumcirkáló cikkbe. Úgyhogy ha rettenetesen bánt a magányosság ‘a szerelem napján’ és nem szeretnél többet olvasni romantikus kvantumjelenségekről, akkor jobb, ha megkíméled magad a cikk folytatásának kínjaitól. Ellenkező esetben lássuk, hogy mennyire kis romcsi a kvantum-fizika!
Szuperpozició
Az érzelmi életünk és a kvantumfizika között meglepően sok analógia van. Persze ezek nem egy-az-egyben vett matematikai azonosságok, inkább csak amolyan érdekes hasonlatok, amelyek, ha jók, segítenek is, hogy intuíciót gyűjtsünk a szuperpozicióval kapcsolatban.
Például vegyük a szív ügyeit.
Könnyen lehet, hogy egy hosszú, éveken át tartó oda-visszaázás, vagy akár egy intenzív, de rövid néhány nyári hete kezdődött kapcsolat kapcsán erős érzéseid alakulnak ki valaki iránt. Olyan érzések, hogy szereted és ki nem állhatod egyszerre ezt a személyt, aki felborzolt a lelki világodat.
Bizony ekkor nem az a szitu, hogy nem tudod, hogy szereted-e vagy sem. Hanem az a szitu, hogy tudod, hogy szereted is, meg nem is!
Na ez biza olyan, mint a szuperpozició!
ugye: egy kvantumrendszer lehet két állapota között is, úgynevezett szuperpozicióban, pl. egy qubit lehet a |0⟩ és |1⟩ között, mint ahogy a képen.
Miért is olyan a szuperpozició, mint egy ilyen “érzelmi szuperpozició”?
Mert ha egy qubitot a |0⟩ és |1⟩ szuperpoziciójába teszel, pl. egy elektron egy jobboldali résen is és egy baloldali résen is átmegy egyszerre, akkor ez nem azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy melyiken is ment át az elektron, hanem azt jelenti valóban, hogy mindkettőn átment. Azaz a |0⟩ és |1⟩ állapotban is van, egyszerre. Épp úgy, ahogy te is egyszerre szereted és ki nem állhatod azt a másik személyt.
És ahogyan a qubit is egy darab logikai regiszter, úgy a szívedben is egy érzelmi regiszter van. Úgyhogy érzed te is, hogy előbb utóbb el kell döntened, hogy szereted vagy sem, és tovább kell lépned. A szuperpozició is egy törékeny, érzékeny, valamennyire frusztrált állapot ebben a világban, ami könnyen elveszti koherenciáját, megszűnik. A romantikus érzelmeid esetében ez mondjuk azért következhet be, mert az idő múlásával igényed van a belső harmóniára, nyugodságra, elhatározásra. A kvantumbitek esetében meg a külső zavarok hatására a nyugalmi állapotba visszaesik… vagy valaki megméri!!
Ez rendkívül érdekes, hogy mintkét esetben — szív vagy qubit — egy mérés összeomlaszthatja a szuperpoziciót. Ha találkozol ezzel a másik emberrel és leültök, hogy kitisztázzátok érzéseiteket, könnyen lehet, hogy benned is eldől végleg, hogy mit érzel. És pont ez történik a szuperpozicióban lévő qubittel is, akit megmérnek — bezuttyan vagy a |0⟩-ba vagy az |1⟩-be.
Összefonódás
Na most, hogy megbeszéltük a bizonytalan kapcsolatokat, lássuk a másik végletet: a teljes elköteleződés. Szerelem, házasság… és legfőképp
monogámia!
Ezt lehet, hogy nem hiszitek el, de kajak van egy ilyen fogalom, hogy az összefonódás monogámiája.
Mmhm,
a qubitok monogám társadalomban élnek.
A qubitok rendes lények. Minél inkább össze vannak fonódva egy másik qubittal, annál kevésbé lehetnek összefonódottak egy harmadik qubittel.
Mi is az összefonódás? Lényegében szuper erős korrelláció, összefüggés a két qubit között. Egy tipikus példa amit láttunk már, hogy két qubit a közös |00⟩+|11⟩ állapotban van. Ez annyit jelent, hogy amíg még nem mérjük meg a qubiteket, nem tudjuk róluk, hogy a |0⟩ vagy az |1⟩ állapotba zuttyannak majd. De mihelytst megmérjük egyiket is, tudjuk azonnal, hogy a másik is ugyanabban az állapotban lesz.
És lám ilyen a monogámia és az életre szóló romantikus elköteleződés is. Akármilyen bizonytalanság is lesz az életben, ami meglep, vagy kizökkent, vagy kihívást jelent — ti mindig is ugyanazon az oldalon, együtt köttök ki… ❤
(Azért talán egy nagy különbség van: az összefonódott qubitok, ha megmérjük őket, már nem lesznek többé összefonódva. Ahhoz, hogy újra egyesüljenek valakinek össze kell fonnia őket újra. :/ ez már kevésbé romcsi, de ez a valóság.)
