Koncepció validálás
UX tesztelési és kutatási módszerek — 1. rész
Többször írtunk már arról, hogy mennyire fontosnak tartjuk, hogy a weboldalak valóban a felhasználói igények figyelembevételével készüljenek.
A munkánk során az online felületek kialakításának minden fázisára tudunk olyan megoldásokat kínálni, melyek a felhasználók számára jobb, kényelmesebben használható felületeket eredményeznek. De tudjuk azt is, hogy ezek mellett nagyon sok jó egyéb megoldás is létezik. Ezekben az a közös — akár ingyenesek, akár fizetősek -, hogy önállóan tudjátok őket használni, a segítségükkel kinyert adatokat elemezni, a megfelelő következtetéseket levonni és ezek figyelembevételével a terméketeket továbbfejleszteni.
Az ezzel az írással kezdődő cikksorozatunk célja, hogy ezeket a módszereket és eszközöket gyűjtsük össze nektek. Ahogy a mindennapi munkánkban mi is különböző módszereket és eszközöket alkalmazunk a fejlesztési ciklus különböző fázisaiban, nektek is ezen fázisokhoz fogjuk társítani ezeket.
Az a tapasztalatunk azonban, hogy egy-egy online felület esetében nem kizárólag a felhasználói élmény az, amin egy-egy termék sikere múlhat. Rengeteg jónak tűnő ötlet alapján jön létre több száz weboldal, amelyek kifejezetten jól struktúráltak, hibamentesek, kényelmesen használhatók, viszont olyan megoldásokat kínálnak, amelyek nem valós ügyféligényre adnak választ, tehát nem önmagában a weboldalakkal, hanem a termékek koncepciójával van probléma.
Éppen ezért a sorozatunkat a kutatási, tesztelési lehetőségek bemutatását a fejlesztési ciklus elejével, a koncepció validálásának módszereivel, eszközeivel kezdjük.
A következő hetekben pedig folytatjuk majd az információ architektúra-teszteléssel, mely abban segít, hogy igazolni tudjátok, hogy a fejetekben kialakult struktúra megegyezik azzal, amelyet a felhasználóitok is követnének a felület használata során.
Az ezt követő részben szó lesz még a prototipizálásról, a prototípus tesztelésről, melyet kisebb költségvetésű fejlesztések esetében többen kihagynak, holott fejlesztési időt és erőforrást lehet megspórolni, ha még egy egyszerű prototípus használata során kiderül, hogy az elrendezés vagy a folyamat nem egyezik meg azzal, amit a használóink elvárnak.
Egy újabb cikkben azokról az eszközökről írunk majd, melyek az élesítést megelőzően abban tudnak segíteni, hogy hogyan lehet biztosítani a hibák feltárását és a felület hibamentes működésen túl biztosítsák a felhasználóbarát felületeket, folyamatokat.
Végezetül pedig sorra kerülnek majd azok a lehetőségek, amelyek az élesítés után kódba beépítve gyűjtenek információt a látogatókról, az oldalon történt viselkedésükről és a tipikus használati szokásaikról.
Koncepció validálás
A koncepció validálása fontos, a legtöbb esetben elkerülhetetlen része egy termékfejlesztésnek. A koncepció validálásnak számos módja lehet, de a célja mindig ugyanaz: kritikusan szemlélni a születőben lévő terméket/szolgáltatást és mielőbb meggyőződni arról, hogy nem egy eleve reménytelen koncepció megvalósításába öltök pénzt és energiát.
Koncepció validálás gyanánt több mindent lehet és érdemes csinálni, a rossz hír viszont az, hogy 100%-os bizonyosságot egyik módszer sem fog hozni. Van viszont jó hír is: minél nagyobb alapossággal vizsgálódtok a releváns területen, a versenytársakat vagy a felhasználóitokat elemezve, annál nagyobb rálátásotok lesz arra, hogy hogyan módosítsátok, finomítsátok az ötletet.
Vizsgáljátok meg, vannak-e hasonló termékek/szolgáltatások a piacon!
Ha találtok hasonló termékeket, akkor azt is érdemes vizsgálni, hogy van-e ezeknek elegendő felhasználója, hogy milyen funkciókkal rendelkeznek, hogy mit mondanak róluk az emberek, a ti terméketek/szolgáltatásotok fog-e különbözni, és hogyan ezektől a megoldásoktól? Ha nincsen hasonló termék/szolgáltatás, gyanakodjatok! Mert ugyan előfordulhat, hogy még senkinek nem jutott eszébe ugyanaz az ötlet, de erre kicsi az esély. A valószínűbb forgatókönyv az, hogy valakik már megpróbálták, de valamilyen okból nem lettek sikeresek.
- A legegyszerűbb eszköz vagy mód a versenytárs-kutatásra az, ha leültök a Google elé és a legkülönbözőbb keresőszavakkal kerestek, olvastok cikkeket, kommenteket, stb. Ezt valószínűleg megtettétek már az ötlet megszületésének pillanatában, de ne legyetek restek újra megtenni, jegyzeteket készíteni.
- Ha még nem tettétek meg, ne csak a Google-t használjátok, hanem az App Store-t, a Play Áruházat, a Facebookot, és más közösségi médiát. A kommentek olvasása nagyon tanulságos lehet. Jegyezzétek fel a legjellemzőbb negatív kommenteket és ragasszátok fel őket a képzeletbeli post-it falra, hogy mindig szem előtt legyenek.
Figyeljétek meg a leendő célcsoportotokat!
Keressétek fel a célcsoportotok tagjait jellemző tartózkodási helyükön, és ott figyeljétek meg, hogy mire van szükségük, hogyan viselkednek, hogyan gondolkodnak. Sok esetben ez nem egyszerű feladat, egyrészt mert nem egy helyen tartózkodnak a célcsoport tagjai, másrészt mert a megfigyelésből releváns tanulságokat levonni nagyon nehéz. Mégis, fontos, hogy megismerjétek őket, esetleg élő, közvetlen kapcsolatot is kiépítsetek velük, hogy bizonytalanság esetén tudjatok hozzájuk fordulni. A megfigyelés egy gyakran használt kvalitatív kutatási eszköz. Érdemes „terepnaplót” vezetni a megfigyelés közben, vagy közvetlenül utána. Ez annyit jelent, hogy egy kockás füzetbe vagy egy word dokumentumba leírjátok a megfigyelés során szerzett tapasztalataitokat. Ezek lehetnek akár érzések vagy élmények is. Néhány nap, hét után érdemes összeolvasni a jegyzeteket és kirajzolódhatnak mintázatok. Előnye ennek a módszernek, hogy rendkívül izgalmas tud lenni és akarva-akaratlanul empátiát hoz létre a leendő célcsoport irányába, ami később kulcsfontosságú lehet.
Teszteljetek egy „utánzatot”!
- A „Pretotype it”című könyvben ismertet a szerző, Alberto Savoia egy technikát, amit Pretotypingnak nevezett el. A lényege, hogy különösebben nagy fejlesztés, befektetés nélkül próbáljuk szimulálni a leendő termékünk/szolgáltatásunk működését. Ehhez kellő kreativitásra van szükség, és feltételezi, hogy az ötletgazda ellenáll a csábításnak, hogy mindjárt belevágjon a fejlesztésbe. Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy egy online platformot indítanátok, ahol a nyaralni készülők jelezhetik, hogy a hátrahagyott növényeiket, állataikat távollétük idejében szeretnék, ha valaki meglocsolná, megetetné — miközben mások ezt pénzért megteszik nekik. Első körben nem lenne praktikus a platform fejlesztésébe pénzt és energiát ölni, ehelyett egy Facebook csoport létrehozása elegendő lehet, ahol némi moderáció mellett megtörténhetnek az első tranzakciók nyaralók és megbízható viráglocsolók között. Ha itt nem működik, gyanakodhatunk, hogy nem ez az ötlet, ami dollármilliókat fog hozni nekünk.
- A Fake-Door tesztelés vagy a Testbirds által „légypapír tesztnek” nevezett technika tulajdonképpen a pretotypingnak is része, mivel azonban a leginkább elterjedt és ismert koncepció validálási technika, érdemes róla külön is beszélni. A fake-door tesztelés klasszikus formája egy olyan Facebook hirdetés például, mely úgy tűnik, valós szolgáltatáshoz vezet, amikor azonban a felhasználó kattint, szolgáltatás helyett egy üzenetet kap, mely szerint hamarosan elérhető lesz a szolgáltatás, addig is feliratkozhat egy értesítési listára, vagy adományozhat a mielőbbi megvalósítás érdekében. Az eszköz hatékonysága egyrészt múlik a fake dooron betévedő látogatókat fogadó üzeneten — minél kevésbé frusztráló a csalódottság a felhasználó számára, annál nagyobb eséllyel fog visszatérni később. Másrészt felmerül a kérdés, hogy hány kattintástól, feliratkozástól tekintjük működőképesnek a koncepciót. Itt is a konverzió segíthet: nem a kattintók abszolút száma érdekes, hanem az, hogy hány kattintásból hányan iratkoztak fel, vagy hányan ajánlottak fel pénzt például. Még így is szubjektív a mérce, de ha a konverziós ráta eléri azt a konverziós rátát, ami a számításaitok szerint az éles szolgáltatás esetében is elegendő lenne, akkor valószínűleg érdemes a fejlesztés következő szakaszába lépnetek.
„Trial and error” azaz vágjatok bele, de legyetek kritikusak!
Ez egy öntudatlanul is közkedvelt módszer. Sokan mindenféle előzetes koncepció validálás nélkül belevágnak a megvalósításba. Ez nem feltétlenül baj. Kockázatos, de ha kellő távolságtartással tudjátok szemlélni a terméketek/szolgáltatásotok, előbb-utóbb világos lesz, hogy működik-e a kitalált koncepció. A kulcs tehát a kritikai érzék megőrzése átdolgozott éjszakák és jelentős mennyiségű pénz ráfordítása után is.
Végső soron a teljes termék/szolgáltatásfejlesztés egy hatalmas koncepció validálás, melynek során előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy vajon valid-e a koncepció. :)
Ha a fenti módok egyike segített elérni, hogy valóban értékes legyen a szolgáltatásod/terméked a célcsoportodnak, azzal haladj tovább, hogy felmérd, hogy a te fejedben kirajzolódott struktúra egyezik-e azzal, ahogyan a felhasználóid gondolkodnak. A következő posztunkban erre hozunk javaslatokat azaz az információ architektúra kutatás módszereit, eszközeit fogjuk körbejárni.
Az ezzel az írással kezdődő cikksorozatunk célja, hogy ezeket a módszereket és eszközöket gyűjtsük össze nektek. Ahogy a mindennapi munkánkban mi is különböző módszereket és eszközöket alkalmazunk a fejlesztési ciklus különböző fázisaiban, nektek is ezen fázisokhoz fogjuk társítani ezeket.
Az a tapasztalatunk azonban, hogy egy-egy online felület esetében nem kizárólag a felhasználói élmény az, amin egy-egy termék sikere múlhat. Rengeteg jónak tűnő ötlet alapján jön létre több száz weboldal, amelyek kifejezetten jól struktúráltak, hibamentesek, kényelmesen használhatók, viszont olyan megoldásokat kínálnak, amelyek nem valós ügyféligényre adnak választ, tehát nem önmagában a weboldalakkal, hanem a termékek koncepciójával van probléma.
A teljes cikksorozat:
Élményszerű digitális felületek és kiszolgálási folyamatok létrehozásában segítjük ügyfeleinket. Ez a Works.
