Koronavírus — Mit kellene tenni, már MOST
Politikusok, közösségi és üzleti vezetők: Mit kellene tennetek és mikor?
Eredeti angol cikk frissítve — 2020.03.13-án. .
Annyi minden történik koronavírus ügyben, hogy nagyon nehéznek tűnik eldönteni, mit kellene tennünk. Várjunk még további információkra? Csináljunk már most valamit? Mit?
A következőkről lesz szó a cikkben, sok diagrammal, adattal és modellel, illetve rengeteg forrással:
- Hány koronavírus-eset várható a környékeden?
- Mi lesz, ha ezek az esetek ténylegesen megvalósulnak?
- Mit kellene tenned?
- Mikor?
Amit a cikk elolvasása után tudni fogsz:
A koronavírus el fog érni hozzád is.
Exponenciálisan növekvő sebességgel jön: először csak lassan közelít, aztán hirtelen érkezik meg.
Napok kérdése. Talán egy-két hét.
Ha ez megtörténik, akkor az egészségügyi rendszer teljesen túlterhelt lesz.
A betegeket a folyosón fogják kezelni.
A kimerült egészségügyi dolgozók összeomlanak. Néhányan meghalnak.
El kell dönteni, melyik beteg kap oxigént, és melyik hal meg.
Ha ezt el szeretnénk kerülni, egyetlen opciónk van: a TÁVOLSÁGTARTÁS. Nem majd valamikor. Most.
Ez azt jelenti, hogy minél több embert kell otthontartani, mostantól kezdve.
Politikusoknak, közösségvezetõknek vagy üzleti vezetõknek hatalmuk és felelõsségük is van, hogy ezt megakadályozzák.
Jelenleg talán aggódsz (főleg ha vezető vagy): Mi van, ha túlreagálom a dolgot? Ki fognak nevetni az emberek? Dühösek lesznek rám? Hülyének fognak nézni? Nem lenne jobb kivárni, hogy mások lépjenek először? Ártani fogok ezzel a gazdaságnak?
De 2–4 héten belül, amikor az egész világ korlátozva lesz, amikor az a néhány napnyi távolságtartás életeket mentett, senki nem fog kritizálni: meg fogják köszönni a helyes döntést.
Ok, vágjunk bele.
1. Hány koronavírus-eset várható a környékeden?
Növekedés világszerte:
Az esetek száma exponenciálisan növekedett, amíg Kína fel nem tartóztatta. De a vírus kiszabadult, és most már világjárványról beszélünk, amit senki nem tud megállítani.
Esetek Kínán kivül:
A fenti számokat jelenleg az olasz, iráni illetve dél-koreai esetek teszik ki.
Koronavírus esetek országonként:
Dél-Koreában, Olaszországban és Kínában olyan sok eset van, hogy nehezen látni a többi országot, de közelítsünk rá a jobb alsó sarokra.
Több tucat országban a növekedési ráta exponenciális. Mára a legtöbbjük nyugati ország.
Ha ez a növekedési ütem fennáll egy hétig, ezt kapjuk:
Ha szeretnéd tudni, hogy mi fog történni, vagy hogyan lehet ezt megakadályozni, akkor azokat az országokat kell vizsgálni, amik már keresztülmentek hasonlón: Kínát, a SARS-tapasztalattal rendelkező keleti országokat és Olaszországot.
Kína — és a Hubei történések idővonala:
Ez az egyik legfontosabb ábra.
A narancssárga oszlopokban látható a napi hivatalos esetek száma a tartományban: Hány embert diagnosztizáltak aznap.
A szürke sávok a valódi napi koronavírus-eseteket mutatják . A kínai egészségügyi hatóság ezeket úgy találta meg, hogy a diagnosztika során megkérdezte a betegeket, mikor kezdődtek tüneteik.
Lényeges, hogy ezek a valós esetek akkoriban nem voltak ismertek. Csak visszafelé tudjuk megbecsülni őket: A hatóságok nem tudnak arról, ha valakin éppen most jönnek elő a tünetek. Azt tudják, amikor valaki orvoshoz fordul és diagnosztizálják.
Ez azt jelenti, hogy a narancssárga oszlopok azt mutatják meg, amit a hatóságok tudtak, a szürkék pedig azt, ami valójában történt.
Január 21-én felrobbant az új diagnosztizált esetek száma (narancssárga): körülbelül 100 új eset vált hivatalossá. A valóságban 1500 új eset volt azon a napon, és ez a szám exponenciálisan növekedett. De a hatóságok nem tudták ezt. Annyit tudtak, hogy hirtelen 100 új eset fordult elő az új betegséggel.
Két nappal később a hatóságok bezárták Wuhant. Ezen a ponton a diagnosztizált napi új esetek száma ~ 400 volt. Jegyezzük meg ezt a számot: napi 400 új eset mellett úgy döntöttek, hogy bezárják a várost. A valóságban 2500 új eset volt azon a napon, de a hatóságok ezt nem tudták.
Másnap Hubeiban további 15 várost zártak le.
Nézd meg a szürke grafikont ahogy exponenciálisan növekszik január 23-ig, azaz amíg Wuhant le nem zárták. A valódi esetek száma szinte felrobbant. Amint Wuhan leállt, az esetek lelassultak. Január 24-én, amikor további 15 város bezárult, a valódi esetek száma (szürkével jelölve) megáll. Két nappal később elérték a valódi esetek maximális számát, és azóta csökken.
Azonban a narancssárga (hivatalos) esetek továbbra is exponenciálisan növekedtek: Újabb 12 napig úgy tűnt, hogy ez a dolog még mindig robbanásszaűen terjed. De nem így volt. Csupán egyre erősebbek voltak a még nem diagnosztizált betegek tünetei, és inkább orvoshoz fordultak, az őket azonosító rendszer pedig szintén erősebb lett.
A hivatalos és valós esetek ezen koncepciója fontos. Jegyezzük meg a későbbiekre.
Kína többi régióját a központi kormányzat jól koordinálta, ezért azonnali és drasztikus intézkedéseket tettek. Ez az eredmény:
Minden lapos vonal egy kínai régió, ahol koronavírusos esetek vannak. Mindegyiknek lehetősége volt exponenciálissá válni, de a január végi intézkedéseknek köszönhetően mindegyikük megállította a vírust, mielőtt elterjedt volna.
Eközben Dél-Koreának, Olaszországnak és Iránnak egy teljes hónapja volt, hogy tanuljanak belőle, de nem tették. Náluk gyanazzal az exponenciális növekedéssel kezdődtek a megbetegedések mint Hubeiben, de február még véget sem ért, és már minden kínai régió értékeit meghaladták.
Keleti országok
A dél-koreai esetek elharapóztak, de kíváncsi vagy miért nem történt ugyanez Japánban, Tajvanban, Szingapúrban, Thaiföldön vagy Hong Kongban?
(Tajvan még csak fel sem került erre az ábrára, mert nem volt meg az 50 esetnyi küszöbérték, amelyet használtam.)
2003-ban minden fent említett államot sújtott az SARS, és mindegyikük tanult belőle. Megtanulták, hogy milyen gyorsan terjedő és halálos lehet ez a vírus, ezért tudták, hogy komolyan kell venni. Ezért lehet az, hogy még mindig nem öltött exponenciális formát egyikük grafikonja sem (annak ellenére, hogy sokkal korábban kezdtek megjelenni náluk a megbetegedések).
Ezidáig olyan történeteket mutattam be, ahol a koronavírus robbanásszerűen terjedni kezdett, de a kormányok felismerték a fenyegetést és visszatartották a terjedést. A következő országok esetében azonban sajnos teljesen más a helyzet.
Mielőtt rájuk térnék, egy megjegyzés Dél-Koreáról: Az ország valószínűleg egy kivétel. A koronavírus terjedését az első 30 esetig kordában tudták tartani. A 31-es beteg szuper-fertőző volt, aki több ezer embernek adta át a vírust. Mivel a vírus már azelőtt terjed, hogy az emberek tüneteket mutatnának, mire a hatóságok felismerték a problémát, a vírus jelen volt. Most fizetik meg az eset következményeit. Az intézkedéseik azonban úgy tűnik működnek: Az olaszországi esetek száma már megelőzte a dél-koreaiakét, Iránban pedig ez holnap fog bekövetkezni(2020.3.10).
Washington állam
Az imént már láttad a terjedést a nyugati országokban, és hogy mennyire rosszul néz ki az egy hetes előrejelzés. Most tehát képzeld el, hogy nem történik meg a város leállása/elszigetelése, mint Wuhan vagy más keleti államok esetében, és látod mekkora járvány fenyeget.
Nézzünk néhány esetet, mint például Washington állam, a San Francisco-öböl térsége, Párizs és Madrid.
Washington állam az USA Wuhan-ja. Az esetek száma exponenciálisan növekszik. Jelenleg 140.
De valami érdekes történt, elég korán. A halálozási arány óriási lett hirtelen. Volt egy pont, amikor az államban 3 eset és egy halál volt (33%!).
Más helyekről tudjuk, hogy a koronavírus halálozási aránya 0,5% és 5% között van (erről később bővebben). Hogyan lehet a halálozási arány 33%?
Kiderült, hogy a vírus hetekig észrevétlenül terjedt. Nem csak 3 eset volt. A hatóságok csak háromról tudtak, és egyikük meghalt, mert minél súlyosabb az állapot, annál valószínűbb, hogy valakit tesztelnek.
Ez kissé hasonlít Kínában a narancssárga és a szürke sávhoz: Itt csak a narancssárga sávokról volt tudomásuk (hivatalos esetek), és ezek jól néztek ki: csak 3. De a valóságban száz, esetleg több ezer valódi eset volt.
Ez egy probléma: Csak a hivatalos eseteket ismerjük, nem a valós eseteket. De tudnunk kellene hány valós eset van. Hogyan lehetne megbecsülni? Van egy modellem mindkettőhöz , így a számokkal is játszhatsz ( közvetlen link a modell másolásához ).
Először is: a halálesetek révén. Ha vannak halálesetek a régiódban, akkor ennek segítségével megsaccolhatod a valódi esetek számát. Körülbelül tudjuk, mennyi idő telik el fertőzés és halál között ( 17,3 nap ). Ez azt jelenti, hogy washington államban a február 29-én elhunyt személy valószínűleg február 12.-e körül fertőzödött meg.
Továbbá tudjuk a halálozási arányt. Ehhez a forgatókönyvhöz az 1% -ot használom (a részleteket később tárgyaljuk). Ez azt jelenti, hogy 2/12 körül már körülbelül 100 eset volt a környéken (ezek közül csak egy halálos halálos volt 17,3 nappal később).
Most használjuk a koronavírus átlagos megduplázódási idejét (átlagosan az esetek duplázásához szükséges idő). Ez 6,2 . Ez azt jelenti, hogy a 17 nap alatt, ami a halálozáshoz vezetett, az eseteknek ~ 8-cal (= 2 ^ (17/6)) kellett megtöbbszöröződniük. Ebből az következik, hogy ha nem minden esetet sikerül diagnosztizálni, akkor 1halál igazából 800 valódi esetet jelent.
Washington államban ma 22 haláleset történt. A fenti gyors számítással ~ 16.000 valódi koronavírus-esetet kapunk. Ez az olasz és iráni hivatalos esetek száma összesen.
Ha megvizsgáljuk a részleteket, rájövünk, hogy 19 haláleset egy klaszterből származik, ami miatt valószínűleg nem terjedt el a vírus széles körben. Tehát, ha ezt a 19 halálesetet egynek tekintjük, akkor az államban összesen négy haláleset van. Frissítve a modellt ezzel a számmal, még mindig 3000 esetünk van.
Trevor Bedfordnak ez a megközelítése magukat a vírusokat és azok mutációit vizsgálja a jelenlegi esetszám felmérése érdekében.
A következtetés az, hogy Washington államban valószínűleg jelenleg ~ 1100 eset van.
Egyik megközelítés sem tökéletes, de mind ugyanarra a problémára hívják fel a figyelmet: Nem tudjuk a valódi esetek számát, de szinte biztosan sokkal magasabb, mint a hivatalos. Nem százzal magasabb, hanem ezerrel, vagy talán még többel.
San Francisco-öböl környéke
Március 8-ig nem volt haláleset az öbölben. Ez megnehezítette annak megismerését, hogy hány valódi eset volt. Hivatalosan 86 fertőzés volt. De az Egyesült Államok rendkívüli alacsony mértékben tesztel , mert nincs elegendő tesztelőeszköze. Az ország úgy döntött, hogy saját tesztelőeszközt hoz létre, amelyről később kiderült, hogy nem működik .
A különböző országok március 3-ig ennyi tesztet végeztek el:
Törökországban, ahol nem volt koronavírus fertőzés, lakosonként tízszer annyi tesztet végeztek, mint az Egyesült Államokban. Ma sem sokkal jobb a helyzet az Egyesült Államokban: ~ 8000 tesztet végeztek , ami azt jelenti, hogy mindössze ~ 4000 embert vizsgáltak.
Itt a a már regisztrált és a valódi esetek arányát használjuk. De hogyan lehet eldönteni, mi ez az arány? Az öbölvidéken mindenkit teszteltek, akik utaztak vagy kapcsolatban álltak egy utazóval, ami azt jelenti, hogy felderítették a legtöbb utazáshoz kapcsolódó esetet, de a közösségben terjedő esetekről egyátalán nem tudtak. A közösségben történő terjedés és az utazás közben történő terjedés összevetése által megbecsülhetjük, hogy hány valódi eset létezik.
Megvizsgáltam ezt az arányt Dél-Korea esetében, amely nagyszerű adatokkal rendelkezik. Mire 86 esetük volt, ennek a 86 esetnek a 86%-áért a közösségben történő terjedés volt a felelős (86 és 86% véletlen egybeesés).
Ezzel a számmal kiszámíthatod a valódi esetek számát. Ha az Öböl-térségben ma 86 eset van, akkor valószínű, hogy a valódi esetek száma ~ 600.
Franciaország és Párizs
Franciaország ma 1400 esetet és 30 halálesetet jelentett be. A fenti két módszer alkalmazásával a valódi esetek száma ennek a sokszorosára tehető: 24 000 és 140 000 között.
A koronavírusos esetek valódi száma ma Franciaországban valószínűleg 24 000 és 140 000 között van.
Hadd ismételjem meg: Franciaországban a valódi esetek száma valószínűleg a hivatalos adatoknál egy-két nagyságrenddel nagyobb.
Nehéz elhinni? Nézzük meg újra a Wuhan-grafikont.
Ha Jan. 22-ig összeadjuk a narancssárga oszlopokat, akkor 444 esetet kapunk. Most add össze az összes szürke sávot. Ezek összege akár 12.000 eset is lehet. Tehát amikor Wuhan azt hitte, hogy 444 eset van, akkor 27-szer több volt a valóságban. Ha Franciaország úgy gondolja, hogy 1400 esettel rendelkezik, valószínűleg több tízezer lehet.
Ugyanez a matematika vonatkozik Párizsra. ~ 30 hivatalos esettel a városon belül valószínűleg a valódi esetek százai, esetleg több ezrei vannak. Az Ile-de-France régióban ahol 300 hivatalos esetről tudnak, a régióban az összes eset már meg is haladhatja a tízezreket.
Spanyolország és Madrid
Spanyolországban nagyon hasonló a szám, mint Franciaországban (1200 eset vs. 1400, és mindkettő 30 halálos). Ez azt jelenti, hogy ugyanazok a szabályok érvényesek: Spanyolországban valószínűleg már több mint 20 ezer valódi eset fordul elő.
A madridi Comunidad régióban, 600 hivatalos esettel és 17 halállal, az esetek valódi száma valószínűleg 10 000 és 60 000 között lehet.
Ha elolvasod ezeket az adatokat, és azt mondod magadnak: „ Lehetetlen, ez nem lehet igaz ”, gondolj csak erre: Ilyen számú esettel Wuhan már zárva volt.
A mai esetek számával olyan államokban, mint például az Egyesült Államok, Spanyolország, Franciaország, Irán, Németország, Japán, Hollandia, Dánia, Svédország vagy Svájc, Wuhan már bezárult.
És ha azt mondod: „ Nos, Hubei csak egy régió ”, hadd emlékeztesselek, hogy közel 60 millió ember él itt, azaz Spanyolországnál és Franciaországnál is nagyobb a népessége.
2. Mi történik, ha ezek a koronavírus-esetek megvalósulnak?
Tehát a koronavírus már itt van. Rejtve és exponenciálisan növekszik.
Mi fog történni országunkban, amikor eléri? Könnyű kitalálni, mert már számos ország van, ahol ez történik. A legjobb példák Hubei és Olaszország.
Halálozási arányok
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a halálozási arány 3,4% (az emberek% -a, akik a koronavírussal megfertőződnek, majd meghalnak). Ez a szám nincs megfelelő kontextusban, ezért hadd magyarázzam meg.
Ez tényleg az országtól és a pillanattól függ: Dél-Koreában 0,6% és Iránban 4,4% között. Tehát mi az? Használhatunk egy trükköt, hogy kitaláljuk.
A halálozási arány kiszámításának két módja a halálesetek / összes eset és a halál / zárt esetek. Az első valószínűleg alulbecsült, mivel sok folyamatban lévő eset továbbra is halálos lehet. A második túlbecslés, mivel valószínű, hogy a halálesetek gyorsabban záródnak le, mint a gyógyulások.
Az volt a módszerem, hogy megnézem, hogyan fejlődik a kettő az idő múlásával. Mindkét szám ugyanahhoz az eredményhez konvergál, ha az összes esetet lezárják, így ha a múltbeli tendenciákat a jövőre vetítjük, akkor kitalálhatjuk, hogy mi lesz a végső halálozási arány.
Ezt látod az adatokban. Kína halálozási aránya most 3,6% és 6,1% között van. Ha ezt a jövőben előrevetítjük, úgy tűnik, hogy ~ 3,8% -4% felé halad. Ez kétszerese a jelenlegi becslésnek, és 30-szor rosszabb, mint az influenza.
Viszont két teljesen eltérő valóságból lett összerakva: Hubei esete teljesen más mint Kína többi részének esete.
Hubei halálozási aránya valószínűleg 4,8% felé konvergál. Ezzel szemben Kína többi részén valószínűleg ~ 0,9% hez fog közelíteni.
Felvázoltam Irán, Olaszország és Dél-Korea számait is, tehát azon országokét ahol a halálesetek száma elég magas ahhoz hogy releváns legyen az eredmény.
Irán és Olaszország haláleset / összes eset értéke mind a 3–4% tartományba esik. Azt hiszem, hogy a végső szám is körülbelül ennyi lesz.
Dél-Korea a legérdekesebb példa, mivel ez a 2 szám teljesen elkülönül: a halálesetek / összes eset csak 0,6%, a halálesetek / lezárult esetek pedig elképesztő 48%. Úgy gondolom, hogy néhány dolog máshogy történik ott. Először is mindenkit tesztelnek (a sok nyitott esetben a halálozási arány alacsonynak tűnik), és hosszabb ideig hagyják nyitva az eseteket (így gyorsan lezárják az eseteket, amikor a beteg meghalt). Másodszor, sok kórházi ágyuk van (lásd a 17.b ábrát). Lehetnek más okok is, amikről nem tudunk. Ami fontos, hogy a halálesetek / esetek kezdettől fogva 0,5% körül mozgott, ami arra utalt, hogy ott fog maradni, és valószínűleg ezt erősen befolyásolta az egészségügyi rendszer és a válságkezelés.
Az utolsó releváns példa a Diamond Princess körutazás: 706 eset, 6 haláleset és 100 gyógyulás után a halálozási arány 1% és 6,5% között lesz.
Vegyük figyelembe, hogy az egyes országok életkori megoszlása szintén hatással lesz: Mivel az idősebb emberek halálozási aránya sokkal magasabb, az öregedő népességű országok, például Japán, átlagosan súlyosabban érintettek, mint a fiatalabb országok, például Nigéria. Vannak időjárási tényezők is, különösen a páratartalom és a hőmérséklet, de még mindig nem világos, hogy ez hogyan befolyásolja az átterjedést és a halálozási arányt.
Így lehet következtetni:
- A felkészült országok halálozási aránya ~ 0,5% (Dél-Korea) és 0,9% (Kína többi része) lesz
- A túlterhelt országok halálozási aránya ~ 3% -5% között lesz
Másképpen fogalmazva: A gyorsan cselekvő országok tízedére csökkenthetik a halálesetek számát. És ez csak a halálozási arány számlálása. A gyors fellépés drasztikusan csökkenti az esetek számát, tehát ez lenne a legegyértelműbb megoldás.
Azon országok, amelyek gyorsan cselekednek, legalább tizedére csökkentik a halálesetek számát.
Szóval hogyan kell felkészülnie egy országnak?
Mekkora nyomás lesz a rendszeren
Az esetek kb. 20% -ánál van szükség kórházi ápolásra, az esetek 5% -ánál intenzív ellátásra (ICU — intenzív osztály), és körülbelül 2,5% -uk nagyon intenzív segítséget igényelnek , például lélegeztetőgéppel vagy mesterséges keringést biztosító géppel.
A baj az hogy a lélegeztetőgépeket és mesterséges keringést biztosító gépeket (ECMO) nem egyszerű gyártani vagy venni. Pár éve az USÁban csak 250 ECMO gép volt.
Ezért ha hirtelen van 100 000 fertőzötted, sokukat le kell majd tesztelni. Nagyjából 20 000-nek lesz szüksége kórházi ápolásra, 5000-nek intenzív osztályra , és 1000-nek azokra a gépekre lesz szüksége, amelyekből ma sincs elég. És ez csak 100 000 eset.
És még nem vettünk figyelembe olyan tényezőket, mint a maszkok. Az USÁban az egészségügyben dolgozók részére szükséges maszkmennyiség 1%-a áll rendelkezésre (kb 3.5 és fél milliárd maszkra volna szükség, kb 42 millió van). Ha megnövekszik az esetek száma , ez két hétre lesz elég.
Az olyan országok mint Japán, Dél-Korea, Hong Kong és Szingapúr, és Kína Hubeien kívüli régiói fel voltak készülve és el tudták látni a betegeiket.
De a többi nyugati ország úgy tűnik, hogy Hubei és Olaszország nyomában jár. Szóval mi folyik itt?
Milyen egy túlterhelt egészségügyi rendszer
A hubei-i és az olaszországi történetek félelmetesen realisztikussá válnak. Hubei tíz nap alatt két kórházat épített, de akkor is teljesen túlterhelődött.
Mindkét ország panaszkodott, hogy a betegek elárasztották kórházukat. A folyosón, a váróban kellett elátni őket.
Az egészségügyi dolgozók órákat töltenek egyetlen védőeszközben, mert nincs elég. Ennek eredményeként órákig nem hagyhatják el a fertőzött területeket. Emiatt dehidratáltan és kimerülten esnek össze. A műszakok már nem léteznek. Az embereket visszavonják a nyugdíjazásból, mert szükség van a dolgozókra. Embereket, akiknek fogalma sincs az ápolásról, egy éjszaka alatt képeznek ki a kritikus szerepek betöltésére. Mindenki ügyeletes, mindig.
Vagyis addig, amíg beteg nem lesz. Ez nagyon sokszor előfordul, mert folyamatosan ki vannak téve a vírusnak, elegendő megfelelő védőfelszerelés nélkül. Amikor ez megtörténik, 14 napig karanténban kell lenniük, amelynek során nem tudnak segíteni. A legjobb eset, ha 2 hét elvész. A legrosszabb eset, hogy meghalnak.
A legrosszabb az intenzív osztályokon, amikor a betegeknek meg kell osztaniuk a ventilátorokat és a lélegeztető gépeket. Ezeket pedig lehetetlen megosztani, így az egészségügyi dolgozóknak el kell dönteniük, hogy melyik beteg fogja használni. Ez valójában azt jelenti, hogy melyik maradhat életben, és melyik hal meg.
„Egy pár nap után választanunk kell. […] Nem mindenki intubálható. Az életkor és az egészségi állapot alapján döntünk. ” — Christian Salaroli, MD olasz orvos.
Mindez oádig hajtja a rendszert, hogy a halálozási arány ~ 0,5% helyett ~ 4% legyen. Ha azt akarod, hogy a városod, az országod a 4% -os csoportba tartozzon, ne tegyél semmit.
3. Mit kell tennünk?
Laposítani a görbét
Ez egy világjárvány. Nem lehet megszüntetni. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk csökkenteni a hatását.
Néhány ország megmutatta hogyan. A legjobb példa Tajvan, amely nagyon erős kapcsolatban áll Kínával, de jelenleg még mindig kevesebb mint 50 esettel rendelkezik. Az alábbi cikk összefoglalja az összes korai intézkedést, amit a elszigetelés érdekében hoztak.
A tajvaniak képesek voltak feltartóztatni a vírust, de a legtöbb országban hiányzott ez a szakértelem, és ezért ezeknek az országoknak most más stratégiát kell alkalmazniuk: a következmények mérséklését. A vírust valahogy ártalmatlanítaniuk kell.
Ha a fertőzéseket amennyire csak lehetséges csökkentjük, az egészségügyi rendszerünk sokkal jobban képes kezelni az eseteket, csökkentve a halálozási arányt. És ezt minél hosszabban tudjuk tartani, annál valószínűbb, hogy elérjük a pontot, ahol a társadalom még egészséges tagjai oltást kapnak, ami által teljes mértékben kiküszöböljük a kockázatot. Tehát a célunk nem a koronavírus-fertőzések kiküszöbölése, hanem azok elhalasztása.
Minél inkább lelassítjuk a megfertőződéseket, annál tovább működhet az egészségügyi rendszer, annál alacsonyabb a halálozási arány és annál nagyobb a lakosság azon része, amelyet oltani fognak, mielőtt megfertőződik.
Hogyan laposíthatjuk a görbét?
Távolságtartás
Van egy nagyon egyszerű dolog, amit meg tudunk csinálni, és működik: a másoktól való távolságtartás.
Ha visszatérünk a Wuhan-grafikonhoz, akkor emlékezni fogunk arra, hogy amint zárolás történt, az esetek elkedztek csökkenni. Ennek oka az, hogy az emberek nem léptek kölcsönhatásba egymással, és a vírus nem terjedt tovább.
A jelenlegi tudományos konszenzus az, hogy ez a vírus kb 2 méteren belül terjed, ha valaki köhög. Egyébként a cseppek a földre esnek és nem fertőznek meg.
A legrosszabb fertőzésveszély viszont ezután következik: A vírus akár 9 napig is képes életben maradni különböző felületeken, például fémen, kerámián és műanyagon . Ez azt jelenti, hogy a kilincsek, asztalok vagy liftgombok szörnyű fertőzés-terjesztők lehetnek.
Az egyetlen módja annak, hogy valóban csökkenjen a fertőződés, ha távolságot tartunk: az embereket otthon kell tartani, amennyire csak lehetséges, a lehető leghosszabb ideig, amíg ez elmúlik.
Ezt a múltban már bebizonyították, mégpedig az 1918-as influenzajárvány kapcsán.
Láthatjuk, hogy Philadelphia nem cselekedett gyorsan, és hatalmas csúcs volt a halálozási arányban. Hasonlítsd össze ezt St Louis-tal, amely viszont gyorsan lépett.
Ezután nézz Denverre, amely intézkedéseket hozott, de később lazított azokon. Kettős csúcsuk volt, a második pedig magasabb volt, mint az első.
Ha általánosítunk, ezt kapjuk:
Ez a táblázat azt mutatja, hogy az Egyesült Államokban az 1918-as influenza esetében hány halálos áldozatot volt városonként, attól függően, hogy milyen gyorsan hajtottak végre intézkedéseket. Például egy olyan város, mint St Louis 6 nappal Pittsburg előtt tett intézkedéseket, és így náluk az egy lakosra jutó halálozás csak a fele volt annak, amit Pittsburgben mértek. Átlagosan a 20 nappal korábban tett intézkedések felére csökkentették a halálozási arányt.
Olaszország végre rájött erre. Először lezárták Lombardiát egy vasárnapon, majd egy nappal később, hétfőn rájöttek hibájukra és úgy döntöttek, hogy az egész országot lezárják.
Remélhetőleg az elkövetkező napokban látni fogjuk az eredményeket. Sajnos azonban egy-két hétbe is beletelik, amíg meg nem jelenik a csökkenés. Ne feledjük a Wuhan-grafikont: 12 napos késés volt a zárolás bejelentése és a hivatalos esetek (narancssárga) csökkenése között.
Hogyan járulhatnak hozzá a politikusok az emberek távolságtartásához?
A politikusok valószínűleg nem azt kérdezik maguktól, hogy kellene-e valamit tenniük, hanem azt, hogy mi lenne a megfelelő intézkedés.
A járvány kordában tartásának több szakasza van, kezdve a megelőzéssel és a felszámolással. De a legtöbb lehetőséghez már túl késő. Ezen a szinten a politikusok előtt álló két lehetőség az elszigetelés és a mérséklés.
Elszigetelés
A elszigetelés biztosítja, hogy az összes eset azonosításra, ellenőrzésre és izolálásra kerüljön. Szingapúrban, Hongkongban, Japánban vagy Tajvanon jól teljesítenek: Nagyon gyorsan korlátozzák a bejövő embereket, azonosítják a betegeket, azonnal elkülönítik őket, komoly védőeszközökkel biztosítják az egészségügyi dolgozók védelmét, minden kapcsolatukat nyomon követik, karanténba helyezik őket... Ez rendkívül jól működik, ha felkészülsz és korán csinálod, és nem kell megállítani a gazdaságodat, hogy megtörténjen.
Már említettem Tajvan stratégiáját. De Kína is jó példa. Elképesztő, hogy meddig voltak képesek elmenni a vírus megállításának érdekében. Például volt 1800, 5 emberből álló csapatuk, amelyek minden fertőzött személyt megfigyeltek, továbbá azokat akivel ők kapcsolatba léptek, majd mindenkivel, akivel utóbbiak kapcsolatba léptek, és elkülönítették a csoportokat. Így tudták a vírust egy milliárdnyi lakosú országban visszatartani.
A nyugati országok nem ezt tették. És most már túl késő. Az Egyesült Államok nemrégiben tett bejelentése, miszerint az Európából származó legtöbb utazást betiltották , egy olyan ország elszigetelési intézkedése, ahol jelenleg a fetőzések száma háromszorosa annak, amivel Hubeit lezárták, és ez az érték exponenciálisan növekszik. Honnan tudhatjuk, hogy ez az intézkedés elegendő? Úgy tűnik, hogy a Wuhan-i utazási tilalom példája segít eldönteni.
Ez a táblázat azt mutatja be, hogy Wuhan utazási tilalma milyen hatással volt a járványra. A buborékméret a napi esetek számát mutatja. A felső sorban az az eset van feltüntetve, ha az utazás nincs korlátozva. A másik két sor bemutatja a hatást, ha az utazás 40% és 90% -át megszüntetik. Ez csak egy epidemiológusok által készített modell, nem tudhatjuk biztosan.
Ha nem látsz sok különbséget, nem veled van a baj. Nagyon nehéz felismerni a járvány kialakulásának szakaszait.
A kutatók becslései szerint a wuhani utazási tilalom összességében csak 3–5 nappal késleltette a kínai elterjedést .
De mit gondoltak a kutatók a vírus átvitel csökkentésének a hatásáról ?
A felső blokk ugyanaz, mint amit fentebb láttunk. A másik két blokk csökkenő átviteli sebességet mutat. Ha az átviteli sebesség 25% -kal csökken (a távolságtartás révén), akkor a görbe lelapul, és a csúcsot egész 14 héttel késlelteti. Ha 50% -kal csökkentjük az átviteli arányt, még egy negyedév alatt sem kezdődik meg a járvány.
Az Egyesült Államok kormánya betiltja az európai utazást: valószínűleg vásárolt nekünk néhány órát, talán egy-két napot. De nem többet. Ez nem elég. Ez elszigetelés, amikor enyhítésre lenne szükség.
Ha már több száz vagy ezer eset van jelen és terjed a népességben, már nem elegendő megállítani az újonnan érkezőket, nyomon követni a meglévőket és elszigetelni az ismerőseiket. Tovább kell lépni és a következő szint a mérséklés.
Mérséklés
A mérséklés úgy érhető el, hogy az emberek távolságot tartanak egymástól. Be kell szüntetniük a találkozókat, hogy a vírus terjedési sebességét (R) az R = ~ 2–3 arányról (amelyet a vírus intézkedés nélkül követ), 1 alá csökkentsék, hogy végül elhaljon.
Ezek az intézkedések megkövetelik a vállalatok, üzletek, tömegközlekedés, iskolák bezárását, a lezárások kikényszerítését. Minél rosszabb a helyzet, annál erősebb kell hogy legyen a távolságtartás. Minél korábban vezetünk be szigorú intézkedéseket, annál kevesebb idő szükséges a megtartásukra, annál könnyebb azonosítani a kialakulóban lévő eseteket, és annál kevesebb ember fertőződik meg.
Wuhannak ezt kellett tennie. Ez az, amit Olaszország kénytelen volt elfogadni. Mivel ha a vírus tombol, az egyetlen intézkedés hogy lezárják a fertőzött terület, mert csak így lehet megállítani a terjedését.
Több ezer bejelentett eset után — ami több tízezer valódi esetet jelent — ezt kell tennie az olyan országoknak, mint Irán, Franciaország, Spanyolország, Németország, Svájc vagy az Egyesült Államok.
De nem teszik.
Néhány üzlet otthonról dolgozik, ami fantasztikus.
Néhány tömeges eseményt leállítanak.
Néhány érintett terület karanténba helyezi magát.
Ezek az intézkedések lelassítják a vírust. Csökkentik az átviteli sebességet 2,5-ről 2,2-re, talán 2-re. De nem elegendőek ahhoz, hogy tartós időtartamra 1-es szint alá kerüljünk a járvány leállításához. És ha nem tudjuk ezt megtenni, akkor a görbe lelapításához a lehető leghosszabb ideig az 1-hez kell közelíteni .
Így adódik a kérdés: Milyen kompromisszumokat tehetnénk az R csökkentésére? Itt a menü, amelyet Olaszország tett mindannyiunk elé:
- Senki sem léphet be és nem léphet ki a lezárt területeken, kivéve ha bizonyítottan családi vagy munkahelyi okai vannak.
- Kerülni kell a térségen belüli mozgást, kivéve ha sürgős személyes vagy munkahelyi okok indokolják, és nem halaszthatók el.
- Tünetekkel (légúti fertőzés és láz) szenvedő embereknek „erősen ajánlott” otthon maradni.
- Az egészségügyi dolgozók szokásos szabadidejét felfüggesztik
- Minden oktatási intézmény (iskolák, egyetemek stb.), Edzőtermek, múzeumok, síállomások, kulturális és társadalmi központok, uszodák és színházak bezárása.
- A bárok és éttermek korlátozott nyitvatartási ideje 6: 00–18: 00, és az emberek között legalább egy méter távolság legyen.
- Minden kocsmának és klubnak be kell zárnia.
- Minden kereskedelmi egységnek gondoskodnia kell az egy méter távolságról az ügyfelek között. Amelyek ezt nem tudják megtenni, azokat be kell zárni. A templomok nyitva maradhatnak, amíg garantálják ezt a távolságot.
- A család és a barátok kórházi látogatása korlátozott
- A munkaértekezleteket el kell halasztani. Ösztönözni kell az otthoni munkát.
- Minden nyilvános vagy magán sporteseményt és versenyt törölni kell. A fontos események zárt ajtók alatt tarthatók.
Két nappal később hozzátették : Nem, valójában be kell zárni minden olyan vállalkozást, amely nem kritikus fontosságú. Tehát most bezárunk minden kereskedelmi egységet, irodát, kávézót és üzletet. Csak a tömegközlekedés, a gyógyszertárak és az élelmiszerboltok működhetnek tovább. ”
Az egyik megközelítés az intézkedések fokozatos növelése. Sajnos ez időt ad a vírus terjedésére. Ha biztonságban szeretnél lenni, csináld Wuhan stílusban. Az emberek először panaszkodni fognak, de később megköszönik.
Hogyan járulhatnak hozzá az üzleti vezetők a társadalmi távolságokhoz?
Ha üzleti vezető vagy, és tudni szeretnéd, mit kell tenned, akkor a legjobb forrás a Staying Home Club
Ez egy olyan távolságtartási intézkedéseket soroló lista, amelyet amerikai technológiai társaságok vezettek be — eddig 328.
Ezek a megengedett és a szükséges otthoni munkavégzéstől, valamint korlátozott látogatásokról, utazásokról vagy rendezvényekről szólnak.
Vannak még olyan dolgok, amelyeket minden vállalatnak meg kell határoznia, például: mit kell tenni az óránkénti munkavállalókkal, hogy nyitva tartja-e az irodát vagy sem, hogyan kell interjúkat tartani, mit kell csinálni az étkezőkkel… Ha szeretné tudni, hogy az én vállalkozásom, a Course Hero ezeket hogyan bonyolította le, a munkavállalóknak szóló hirdetéssel együtt, itt van, amit használtunk ( az “olvasható” verziót lásd itt ).
4. Mikor?
Nagyon valószínű, hogy eddig mindennel egyetértettél, amit mondtam, és csak azon gondolkodtál a kezdetektől fogva, hogy mikor hozd meg az egyes döntéseket. Másképpen fogalmazva: mi a katalizátora egyes intézkedéseknek?
A kiváltó körülmények kockázatalapú modellje
Ennek megoldására létrehoztam egy modellt .
Ez lehetővé teszi, hogy felbecsüld az Te területeden valószínűsíthető esetek számát, annak valószínűségét, hogy alkalmazottaid megfertőződtek e már, ez hogyan változik az idő múlásával, és hogy ez mind hogyan befolyásolja hogy nyitva maradjon e az üzleted.
Olyan dolgokat árul el mint például:
- Ha egy vállalat 100 alkalmazottal rendelkezik Washington állam területén, ahol 11 coronavírusos haláleset történt, 25% esély van arra, hogy legalább egy alkalmazottja megfertőződött, és azonnal be kellene zárnia.
- Ha egy vállalkozása 250 főt foglalkoztat, leginkább a South Bayben (San Mateo és Santa Clara megyékben, amelyekben összesen 22 hivatalos eset fordult elő, és a valódi szám valószínűleg legalább 54), akkor Március 9-ig kb. 2% esélye lesz arra, hogy legalább egy alkalmazottja fertőzött.
- Ha a vállalkozás Párizsban található (intramuros), és 250 alkalmazottal rendelkezik, jelenleg 0,85% esély van arra, hogy az egyik alkalmazottja rendelkezik a koronavírussal, holnap pedig 1,2% lesz, tehát ha csak egy 1 % esélyt tűr el, holnap be kellene zárnia irodáját.
A modell olyan címkéket használ, mint a „társaság” és a „munkavállaló”, de ugyanazt a modellt kell használni bármi máshoz: iskolákhoz, tömegközlekedéshez … Tehát ha pl Párizsban csak 50 alkalmazottad van, de mindegyikük vonattal jár munkába, több ezer más emberrel találkozva, hirtelen sokkal nagyobb annak valószínűsége, hogy legalább egyikük megfertőződik, és azonnal be kell zárnotok az irodát.
Ha továbbra is tétovázol, mert senki sem mutat tüneteket, akkor csak abba gondolj bele, hogy a fertőzések 26% -a akkor történik, amikor még nincsenek tünetek.
Egy vezetői csoport tagja vagy?
Ez a matematika önző. Minden társaság a saját kockázatát vizsgálja, annyit vállalunk, amennyit csak akarunk, amíg a koronavírus elkerülhetetlen kalapácsa bezárja irodáinkat.
De ha az üzleti vezetők vagy a politikusok körébe tartozol, a számításaid nem csak egy vállalatra vonatkoznak, hanem mindenkire. A matematika így alakul: Mi a valószínűsége, hogy valamelyik cégünk fertőzött? Ha 50 vállalatot nézünk, 250 alkalmazottal átlagosan, akkor a SF-öböl környékén 35% esély van arra, hogy legalább az egyik vállalat fertőzött alkalmazottat foglalkoztat, és 97% esély van arra, hogy a jövő héten ez bekövetkezik ha eddig még nem. Tettem egy tab-ot a modellbe, hogy számolgathass.
Következtetés: A várakozás költsége
Ijesztőnek tűnhet már ma döntést hozni, de nem így kell erre gondolni.
Ez az elméleti modell bemutatja a különböző közösségeket: az egyik nem alkalmaz távolságtartást, a másik a kitörés n. napján kezd távolságtartást alkamazni, a harmadik az n + 1. napon lát neki. Az összes szám teljesen fiktív (úgy választottam ki őket, hogy hasonlítsanak Hubeire, és a legrosszabb esetben napi kb 6000 új eset legyen). Csak arra szolgálnak, hogy bemutassák, mennyire fontos lehet egy nap egy olyan dolog esetében, amely exponenciálisan növekszik. Láthatjuk, hogy az egynapos késés később tetőzik és magasabban is, de aztán a napi esetek később szintén nullához konvergálnak.
De mi van akkor, ha sokszoros az esetek száma?
Ebben az elméleti modellben, amely lazán hasonlít Hubei-ra, egy napnyi várakozás 40% -kal több esetet eredményez! Tehát ha a Hubei hatóságok január 23 helyett január 22.-én deklarálták volna a lezárást, akkor akár 20.000-rel csökkenthették volna az esetek számát.
És ne feledje, ezek csak fertőzések. A halandóság sokkal magasabb lenne, mert nemcsak közvetlenül 40% -kal több haláleset lenne. Az egészségügyi rendszer sokkal hamarabb összeomlana, ami a halandósági arányt tízszeresére növelné, mint ahogy korábban láttuk. Tehát egy napnyi késlekedés a távolságtartás bevezetésében már sokszorozhatja a halálesetek számát
Ez exponenciális veszély. Minden nap számít. Ha egy nappal késlelteted a döntést, akkor nem csak néhány új esethez járulsz hozzá. Valószínűleg már száz vagy akár ezer eset is van az országodban. Minden nap ami távolságtartás nélkül telik el, az esetek exponenciális növekedéséhez vezet.
Oszd meg másokkal!
Az elmúlt évtizedben valószínűleg ez az egyetlen alkalom, hogy egy cikk megosztása életmentést eredményezhet. Mindenkinek meg kell értenie, hogy elkerüljünk egy nagyobb a katasztrófát. Most van a cselekvés pillanata.
írta: Tomas Pueyo
Eredeti angol cikk mégegyszer itt: https://medium.com/@tomaspueyo/coronavirus-act-today-or-people-will-die-f4d3d9cd99ca
