Koronavírus: a balta meg a tánc
Hogyan festhet az elkövetkező másfél év, ha a vezetőink időt nyernek nekünk
Tomás Pueyo - Coronavirus: The Hammer and The Dance sokmilliós olvasottságú, többtucat nyelven megjelent cikkének a magyar változata. Fordította Murányi Péter. Feltöltötte Szűcs Tibor
Ez a cikk a Coronavirus: Why You Must Act Now (A koronavírus: Miért kell azonnal cselekednünk) című cikk folytatása, amit eddig 40 millióan tekintettek meg és 30 nyelvre fordítottak le. Ha egyetért a benne foglaltakkal, talán a Fehér Háznak címzett, idevonatkozó petíciót is aláírhatja. E cikket eddig 24 nyelvre fordították le, a linkeket a végén találja. Az ajánlatok listája itt. A magyar fordítás elkészültéig ötmillióan olvasták.
Összefoglaló: Ha ma erős intézkedéseket hozunk a koronavírus ellen, csupán néhány hétig fog tartani a nehéz időszak és később sem lesz nagyszámú megbetegedés. Ráadásul mindezt kis társadalmi áron tehetjük meg, többmillió életet megmentve. Amennyiben nem így cselekszünk, sokan fognak meghalni, és e számot az intenzív orvosi ellátást igénylő egyéb esetek is növelik majd, ugyanis az orvosi ellátás összeomlik.
Egy hét alatt számos ország a vállrángatásból: „Hát nem valami nagy cucc ez a koronavírus” eljutott a szükségállapot kihirdetéséig. Mások meg nem nagyon csinálnak semmit. Miért?
Minden ország ugyanazt a kérdést teszi fel: Mit tegyünk? A válasz nem nyilvánvaló.
Egyes államok, mint például Franciaország, Spanyolország, a Fülöp-szigetek súlyos kijárási tilalmat rendelt el. Mások, például az USA, az Egyesült Királyság és Svájc vonakodnak, habozva vezetik be a személyek közötti távolságot növelő intézkedéseket.
Ma a következőkről lesz szó; ismét jó sok grafikonnal, adattal és forrással ellátott modellel fűszerezve:
- Mi a mostani helyzet?
- Milyen választási lehetőségeink vannak?
- Mi most a legfontosabb: Az idő.
- Milyen stratégia válik be a koronavírus ellen?
- Hogyan fogjuk fel az intézkedések gazdasági és szociális kihatásait?
A cikk olvasása után a következőkről fog megbizonyosodni:
Az egészségügyi rendszer már most összeomlóban van.
Az államok két lehetőség közül választhatnak: vagy keményen küzdenek most, vagy súlyos járvány elszenvedői lesznek.
Ha a járványt választják, százezrek halnak meg. Egyes országokban milliók.
Ráadásul ez még a járvány esetleges újabb hullámait sem biztos, hogy megállítja.
Ha most bátran szembeszállunk a kórral, visszafogjuk a halálozási arányt.
Felszabadítjuk az egészségügyi rendszert.
Jobban felkészülünk.
Tapasztalatokat nyerünk.
A világ még soha ilyen gyorsan nem tanult a tapasztalataiból.
Erre szükségünk van, mert roppant keveset tudunk a vírusról.
Mindezzel valami rendkívül fontosat érünk el: IDŐT NYERÜNK.
Ha a kemény küzdelmet választjuk, hirtelen kell nagy erőt kifejtenünk, aztán lassacskán visszavehetünk belőle.
Hetekig leszünk bezárva, nem hónapokig.
Utána egyre jobban visszanyerjük a szabadságunkat.
Lehet, hogy nem egyből a normális kerékvágásba jutunk vissza.
De ahhoz közeli lesz, és előbb-utóbb teljesen normalizálódik majd a helyzet.
És mindezt úgy tehetjük meg, hogy közben a gazdaságra is figyelünk.
Rajta!
1. Mi a helyzet?
A múlt héten az alábbi görbét mutattam:
A grafikon a Kínán kívüli koronavírusos eseteket mutatta a világban. Csupán Olaszországot, Iránt és Dél-Koreát tudtuk rajta kivenni, fel kellett nagyítanom az alsó részt, hogy láthassuk a feljövőben lévő országokat is. A lényeg, hogy ezek rövidesen csatlakoznak az első háromhoz.
Nézzük, mi történt azóta:
Ahogyan előrejeleztem, az esetszám országok tucatjaiban robbanásszerűen megnövekedett. Csupán az ezren felülieket tudom megmutatni. Néhány megjegyzendő dolog:
- Spanyolországban, Németországban, Franciaországban és az USA-ban több eset van most, mint Olaszországban, amikor elrendelték a lezárást.
- További 16 országban van több eset ma, mint Hupejben, amikor ott kijárási tilalmat rendeltek el: Japánban, Malájföldön, Kanadában, Portugáliában, Ausztráliában, Csehországban, Brazíliában és Katarban több van, mint Hupejben volt, de 1000-nél kevesebb. Svájcban, Svédországban, Norvégiában, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában és Dániában mind több van ezer esetnél.
Észreveszünk valami furcsát ezen az országlistán? A súlyosan fertőzött Kínán és Iránon, valamint Brazílián és Malájföldön kívül minden egyes ország a világ legtehetősebbjei közé tartozik.
Vajon a vírus a gazdag országokat venné célba? Vagy inkább arról lehet-e szó, hogy a gazdag országok jobban észreveszik a vírust?
Nem valószínű, hogy a szegényebb országok nem érintettek. A meleg, nedves éghajlat valószínűleg segít, de önmagában nem vet gátat a betegségnek — különben Szingapúr, Malájföld, Brazília nem szenvedne tőle.
A legvalószínűbb az, hogy a koronavírus vagy később érte el ezeket az országokat, mert kevésbé kapcsolódnak be a világ vérkeringésébe, vagy már jelen van bennük, ám tesztelésre fordítható erőforrások híján nem tudnak róla.
Akármelyik is igaz, azt jelenti, hogy a legtöbb ország nem tud kibújni a vírus alól. Csupán idő kérdése, hogy mikor üti fel bennük a fejét a járvány, amikor is kezdeniük kell vele valamit.
Milyen intézkedéseket hozhatnak az államok?
2. Mik a lehetőségeink?
A múlt heti cikk óta megváltozott a közbeszéd, és sok ország elkezdett intézkedni. Íme néhány a legszembetűnőbb példák közül:
Intézkedés Spanyol- és Franciaországban
A skála egyik végén találjuk Spanyolországot és Franciaországot. Az előbbi esetében így alakultak az intézkedések:
Március 12-én, csütörtökön az elnök elutasította a vádat, mely szerint a spanyol hatóságok nem vették elég komolyan a veszélyt.
Pénteken elrendelték a rendkívüli állapotot.
Szombaton a következő intézkedéseket hozták:
- Az emberek nem léphetnek ki az otthonukból, kivéve létfontosságú okból: élelmet venni, dolgozni, gyógyszertárba, kórházba, bankba vagy biztosítóhoz menni.
- Külön megtiltották, hogy gyermeket sétálni vigyenek, baráti, családi látogatást tegyenek (kivéve a segítségre szorulókat, de azokat is megfelelő távolságból és higiéniai előírások betartásával)
- Minden vendéglátóipari egység, étterem bezár. Csak rendelni lehet ételt.
- Minden szórakozási fórum bezár: sportesemények, mozi, múzeum, helyi ünnepségek …
- Az esküvőkön nem vehet részt vendég. Temetésen csak maroknyi ember vehet részt.
- A tömegközlekedés továbbra is működik.
Hétfőn lezárták a szárazföldi határt.
Egyesek ezt rendkívüli intézkedéssorozatnak látják. Mások felteszik a tenyerüket és kétségbeesetten sóhajtanak. Ez a cikk igyekszik összehozni a két nézőpontot.
Franciaországban hasonló volt a folyamat, csak később hozták meg az intézkedéseket, amelyek még szélsőségesebbek. Többek között felfüggesztették a kisvállalkozások bérlet- és adófizetését, valamint a közüzemi díjait.
Az USA és az Egyesült Királyság intézkedései
Az USA és Nagy-Britannia, akárcsak Svájc és egyéb országok, húzódoztak az intézkedésektől. Az USA-ban így történt:
- Március 11, szerda: utazási tilalom.
- Péntek: Általános szükségállapot. A személyek közötti távolságtartásról nem esett szó.
- Hétfő: A kormányzat felhívja a lakosságot, hogy kerülje el az éttermeket, szórakozóhelyeket és a tízfősnél nagyobb csoportokat. Mindez csupán javaslat, nem ellenőrzik.
Számos város és szövetségi állam jóval szigorúbb korlátozásokat hoz.
Az Egyesült Királyság hasonló intézkedéseket hoz: sok javaslat, szinte semmi kötelező.
Ez a két példa mutatja a koronavírus elleni harc két pólusát: a járvány csillapítását, illetve az elfojtását. Mit is jelentenek ezek?
1. lehetőség: Nem teszünk semmit.
Mielőtt emellett döntenénk, nézzük, milyen eredménye lenne ennek például az USA-ban:
Ha semmit sem teszünk, mindenki megfertőződik, az egészségügyi rendszer túltelítődik, a halálozási arány az egekbe szökik, és mintegy tízmillió ember meghal (a kék terület). Ha az USA lakosságának a 75%-a fertőződik meg és ennek 4%-a hal meg, az tízmillió halott, vagyis az USA II. világháborús halottainak a huszonötszöröse.
Tyűha!– gondolhatja az olvasó. Ennél sokkal kevesebbet szoktak emlegetni!
Hogyan lehetséges ez? E sok szám között nem mindig könnyű eligazodni. De igazából csak kettő számít: Hány százalék kapja el a vírust és betegszik meg, és ebből mekkora arány fog meghalni. Ha csupán 25% betegszik meg (mert a vírust hordozó, de tőle meg nem betegedőket nem számítják be az esetek közé), és a halálozási arány a 4% helyett csupán 0.6%, akkor félmillió halottat kapunk az Egyesült Államokban.
Tehát ha semmit sem teszünk, a meghaltak száma valószínűleg e két érték között fog kikötni. A skála két vége közötti szakadék főleg a halálozási arány függvénye, létfontosságú hát, hogy jobban megértsük ezt. Valójában miért halnak bele az emberek a koronavírusba?
Hogyan is fogjuk fel a halálozási arányt?
Ez az előző grafikon, csak most a fertőzöttek és a halottak helyett a kórházi kezelésre szorultakat nézzük:
A világoskék a kórházi ápolásra szorulókat mutatja, a sötétebb kék pedig az intenzív osztályos eseteket. Amint látjuk, ez utóbbi a legsúlyosabb időszakban hárommilliónál tetőzik.
Hasonlítsuk csak össze ezt az USA-ban lévő intenzív osztályos ágyak számával, ami pillanatnyilag 50 000, és kórházi átszervezéssel a duplájára növelhető. Ezt a szaggatott piros vonal mutatja.
Nem, nem tévesek a számok.
A szaggatott vonal a meglévő intenzív osztályos ágyainkat mutatja. A vonal fölött mindenki kritikus állapotban lenne, de nem jutna hozzá a megfelelő kezeléshez és valószínűleg meghalna.
Az intenzív ágyak helyett nézhetjük a lélegeztetőgépeket is, az eredmény nagyjából ugyanaz lesz, ugyanis az USA-ban százezernél kevesebb van belőlük.
Ezért dőltek halomra az emberek Hupejben, és ezért halnak most tömegével Olaszországban meg Iránban. Hupejben ahalálozási arány jobb volt, mint magától lett volna, ugyanis szinte egy nap alatt felhúztak két kórházat. Olaszország, Irán ezt nem tudja megtenni; kevés állam képes ilyesmire, ha egyáltalán létezik ilyen. Hamarosan kiderül, hogy mi alakul náluk.
Tehát miért 4% a halálozási arány?
Mert ha az esetek 5%-ának kellene intenzív kezelés, de nincs rá mód, akkor ezen páciensek nagyrésze meghal. Ennyire egyszerű a képlet.
Ráadásul az újabb adatok szerint az USA-beli esetek súlyosabbak a kínaiaknál.
Bárcsak már a végére értünk volna a történetnek, de korántsem így van.
Járulékos esetek
Az eddigi számok csupán a koronavírusba belehalókat mutatták. De mi történik, ha a teljes egészségügyi rendszert összedönti a sok koronavírusos eset? Mások is belehalnak a betegségükbe.
Mi történik, ha valaki infarktust kap, de a mentő nem nyolc perc múlva jön ki, hanem ötven perc múlva (mert addig koronavírusosokat szállított), és mikor az illető végre eljut a kórházba, nincs hely az intenzíven, sőt, orvos sem tud vele foglalkozni? Meghal.
Az USA-ban évente 4 millió pácienst fogad az intenzív, amiből 500 000 (~13%) meghal. Intenzív kezelés nélkül ez a szám valószínűleg jóval közelebb fog állni a 80%-hoz. Még ha csak 50% is lenne, egyéves járvány alatt a félmilliós haláleset kétmillióra szökik fel. Ez újabb másfélmillió halott a járvány „járulékos költségeként”.
Ha engedjük terjedni a koronavírust, az USA egészségügyi rendszere összeomlik, a halottak száma pedig milliós lesz, talán még több is tízmilliónál.
Ugyanez igaz a legtöbb országra. Az intenzív ágyak, lélegeztetőgépek, ápolószemélyzet aránya a legtöbb országban hasonló az USA-belihez, vagy kevesebb. A szabadjára engedett koronavírus összedönti az egészségügyet, ez pedig tömeghalálhoz vezet.
A szabadjára engedett koronavírus összedönti az egészségügyet, ez pedig tömeghalálhoz vezet.
Remélem, elég világos, hogy cselekednünk kell. Két lehetőségünk van: csillapítjuk a járványt vagy elfojtjuk. Mindkettő „lapítja a görbét”, de merőben más módon.
2. Lehetőség: Csillapítás
A csillapítás mögötti érvelés így szól: „Lehetetlen megállítani a koronavírust, engedjük hát, hogy kifussa magát, közben pedig igyekezzünk csökkenteni a fertőzési csúcsot. Lapítsuk ki egy kissé a görbét, hogy jobban megbirkózhasson vele az egészségügy.”
Ezt a grafikont egy rendkívül fontos cikk hozta le, mely a hétvégén jelent meg az Imperial College Londonnál. Úgy tűnik, ennek hatására változtatott irányt Nagy-Britannia és az USA kormánya.
A grafikon igen hasonlít az előzőre. Nem ugyanaz, de a mögötte álló logika azonos. Itt a „Nem cselekszünk” a fekete vonal. A többi azt jelzi, mi történik, ahogyan egyre szigorúbb intézkedéseket léptetünk életbe, amelyek távol tartják egymástól az embereket. A kék a legszigorúbb: elkülönítjük a fertőzötteket, karanténba tesszük azokat, akik fertőzöttek lehetnek és elzárjuk az időseket. Ez a kék vonal képviseli nagyjából az Egyesült Királyság jelenlegi koronavírus-stratégiáját, noha egyelőre még csak javasolják, nem kötelezik rá az embereket.
Itt ismét a vörös vonal jelzi az intenzív osztály kapacitását, ezúttal Nagy-Britanniában. A vonal itt is roppant alacsonyan húzódik. A vörös vonal feletti egész terület olyan koronavírus-fertőzötteket mutat, akik nagyrészt meghalnak az intenzív ápolás hiánya miatt.
Ráadásul azzal, hogy lapítjuk a görbét, az intenzív ágyakat hónapokig lefoglaljuk, ezáltal megnövelve a járulékos esetek számát.
Az Olvasó bizonyára megdöbben. Amikor azt hallja: „A csökkentés mellett döntünk”, valójában ez hangzik el: „Tudatosan túlterheljük az egészségügyet, és ezzel legalább tízszeres tényezővel megnöveljük a halálozási arányt.”
Bizonyára azt gondolja, elég már a rossz hírekből. De még mindig nem értünk a végére. Mert e stratégia mögött áll néhány feltételezés, melyek közül a legfontosabb az úgynevezett „falkaimmunitás”.
A falkaimmunitás és a vírus mutálódása
Az elképzelés az, hogy mindenki, aki meggyógyul a vírusból, immunis lesz rá. Ez a stratégia lényege. „Tudjuk, hogy nehéz lesz egy ideig, de miután kész, és pármillió ember meghalt, mi, többiek, immunisak leszünk rá, így megáll a terjedés és elbúcsúzhatunk a koronavírustól. Jobb minél előbb túllenni rajta, mert a másik lehetőség akár egy éven át is elkülönülni egymástól, ráadásul a csúcs még mindig előállhat, csak később.”
Csakhogy ez feltételez valamit, mégpedig azt, hogy a vírus nem fog túlságosan megváltozni. Ha nem nagyon alakul át, akkor sokan szerzünk rá immunitást, és egyszercsak lecseng a járvány.
Mennyire valószínű, hogy a vírus mutálódni fog?
Már most mutálódott.
Ez az ábra a vírus különböző mutációit mutatja. Láthatjuk, hogy a (lilával jelzett) eredeti törzs Kínából indult, majd szétterjedt. A baloldali ábrán minden elágazás egy enyhén megváltozott vírusfajtát jelöl.
Ez nem meglepő, hiszen az RNS-vírusok, amilyen a koronavírus és az influenza, mintegy százszor olyan gyorsan mutálódnak, mint a DNS-alapúak — noha a koronavírus az influenzavírusoknál lassabban mutálódik.
És ez még semmi. A vírus legjobban akkor tud mutálódni, ha erre sokmillió lehetősége van, márpedig a csillapítás éppen ezt okozná; fertőzöttek százmillióit.
Ezért kell minden évben új influenzavédőoltás. Mivel oly sok influenzatörzs létezik, és mindig újak fejlődnek ki, egy oltás sohasem véd meg minden változattól.
Másként fogalmazva a csillapítás nem csupán halottak millióit feltételezi egy USA vagy Nagy-Britannia nagyságú országban. Hanem azon a kockázatos feltételezésen is alapszik, hogy a vírus nem fog nagyon mutálódni — miközben tudjuk, hogy fog. A csillapítás erre lehetőséget teremt. Úgyhogy amikor megvan a pármillió hulla, készülhetünk a következő adagra — minden évben. A koronavírus olyan visszatérő részévé válna az életünknek, mint az influenza, csak sokszorta halálosabbá.
A vírus legjobban akkor tud mutálódni, ha erre sokmillió lehetősége van, márpedig a csillapítás éppen ezt okozná.
Tehát ha sem a nem-cselekvés, sem a csillapítás nem válik be, akkor mi? Az elfojtás.
3. lehetőség: Az elfojtás
A csillapítás stratégiája nem próbálja megállítani a járványt, csak némileg kilapítani a görbét. Az elfojtási stratégia ezzel ellentétben erőteljes intézkedéseket léptet életbe, amelyek gyorsan megfogják a járványt. Mégpedig:
- Legyünk kemények most. Rendeljük el a szigorú távolságtartást. Vonjuk az irányításunk alá ezt az izét.
- Majd enyhítsünk az intézkedéseken, hogy az emberek apránként visszakapják a szabadságukat. Ekkor a normálishoz közelítő társadalmi és gazdasági élet alakul ki.
Ez hogyan fest?
Az elfojtási stratégia eredményeképpen az első hullám után a halálozás ezrekben mérhető, nem milliókban.
Miért? Mert ezzel nem csupán az esetek exponenciális növekedését állítjuk meg. Hanem a halálozási arányt is, hiszen az egészségügy nincs reménytelenül túlterhelve. Itt 0.9%-os halálozási aránnyal számoltunk, körülbelül ezt látjuk ma Dél-Koreában, ahol a leghatékonyabban alkalmazták az elfojtási stratégiát.
Ezt így a gyengeelméjű is megérti. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek az elfojtásra kellene törekednie.
Akkor miért haboznak egyes kormányok?
Mert félnek három dologtól:
- A lezárás hónapokig tart, ez pedig sokmindenkinek elfogadhatatlan.
- A többhónapos lezárás tönkretenné a gazdaságot.
- Sőt, még meg sem oldja a problémát, hiszen csak elhalasztjuk a járványt: később, amikor újra egymás közelébe engedjük az embereket, milliószámra fertőződnek és halnak meg.
Az Imperial College munkacsoportja az alábbi ábrán modellezte az elfojtást. A zöld és a sárga vonal különböző elfojtási forgatókönyveket mutat. Látható, hogy ez így nem túl biztató. Így is hatalmas lesz a csúcs, akkor meg mire jó az egész?
Mindjárt válaszolunk erre, de előbb még valami fontosabb következik.
A fenti grafikon teljesen mellétrafál a lényegnek.
Ha így, egymás mellett ábrázoljuk a csillapítást és az elfojtást, egyik sem túl tetszetős. Vagy sokan halnak meg most, miközben nem bántjuk a gazdaságot, vagy sérül a gazdaság csak azért, hogy elodázzuk a haláleseteket.
Ez a számítás figyelmen kívül hagyja, mekkora érték az idő.
3. Az idő rendkívül sokat ér
Az előző írásunkban elmagyaráztuk, mennyit számít az idő, ha életeket kell megmenteni. Minden nap, minden órában, amelyben vártunk és nem léptünk, ez az exponenciálisan terjedő veszély tovább növekedett. Láttuk, hogy egyetlen nap különbség 40%-kal képes csökkenteni az eseteket és még többel a halálozást.
De az idő még ennél is értékesebb.
Pillanatnyilag az egészségügyi rendszerünkre valaha is nehezedő legnagyobb nyomás előtt állunk. Teljesen felkészületlenek vagyunk, és semmit sem tudunk a velünk szemben álló ellenségről. Ez nem jó kiindulási pont egy háborúban.
Mi lenne, ha veszélyes, ismeretlen ellenség fenyegetne, és két választási lehetőségünk lenne: Szaladunk felé, vagy elmenekülünk, hogy nyerjünk egy kis időt, amelyben felkészülhetünk? Az Olvasó melyiket választaná?
Nekünk is ezt kell tennünk. A világ felébredt. Minden egyes nappal, amivel késleltetjük a koronavírust, jobban felkészülhetünk. A következő szakasz kifejti, hogy az így nyert idő mit ad nekünk.
Csökkenti az esetszámot
Hatékony elfojtás esetén a valódi új esetek száma azonnal lezuhan, ahogyan azt Hupejben láttuk.
Ma Hupej egész hatvanmilliós népességében egyetlen új eset sincs.
A diagnosztizált esetek száma néhány hétig még növekedne, de azután elkezdene csökkenni. Ezzel együtt a halálozási arány is. A járulékos károk szintén. Kevesebben halnának bele más betegségbe, mivel az egészségügyi rendszer működne.
Az elfojtás eredményei:
- Kevesebb koronavírusos eset
- Azonnal felszabadul az egészségügyi rendszer és a benne dolgozók.
- Csökkenő halálozási arány
- Csökkenő járulékos károk
- A megfertőződött, elkülönített, karanténba helyezett egészségügyi személyzet meggyógyulhat és visszatérhet a munkába. Olaszországban a fertőzöttek 8% a egészségügyi dolgozó.
Értsük meg: a valódi megoldás a tesztelés és nyomonkövetés
E pillanatban Nagy-Britanniának és az USA-nak fogalma sincs, hogy hány valós eset van az országban. Egyszerűen nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy a hivatalos szám hamis, a valós szám pedig tízezres nagyságrendű lehet. Ez azért történt, mert nem tesztelünk és nem végzünk nyomonkövetést.
- Néhány hét alatt ráncbaszedhetnénk a tesztelést és elkezdhetnénk mindenkit megvizsgálni. Az így nyert adatok végre megmutatnák a probléma valós mértékét, hogy hol kell kemény döntéseket hozni, és mely településeket szabadíthatunk ki a lezárás alól.
- Az új tesztelési módszerek jelentősen gyorsíthatják a próbákat és csökkenthetik ennek költségét.
- Ezenkívül a Kínában és egyéb keletázsiai országokban működőhöz hasonló nyomonkövető apparátust építhetünk ki. Ők mindenkit azonosítanak, akivel egy-egy beteg találkozott, és karanténba küldik. Így rengeteg információ halmozódna fel, amit a személyközi távolságtartásban felhasználhatunk: ha tudjuk, hol a vírus, akkor csak a szükséges helyeken kell intézkedéseket tennünk. Ez nem atomfizika: a kelet-ázsiai országok így voltak képesek megfékezni a járványt a más országokban mind szükségesebb drákói elkülönítő módszerek nélkül.
Ezek az intézkedések (tesztelés és nyomonkövetés) önmagukban megállították Dél-Koreában a koronavírust, kezelhetővé téve a járványt, anélkül, hogy szigorú elkülönítő rendszabályokat kellett volna hozni.
Kapacitásnövelés
Az USA (és feltehetőleg az UK) páncél nélkül akar a háborúba indulni.
Mindössze két hétre elegendő a maszk, kevés a védőöltözet, nincs elég lélegeztetőgép, intenzív ágy, véroxigéndúsító… Ezért lenne a halálozási arány olyan magas, ha a csillapítást választanánk.
Ám ha időt nyerünk, megfordíthatjuk a helyzetet:
- Több időnk van, hogy a későbbi hullámokhoz szükséges felszerelést vegyünk.
- Gyorsan elkezdhetünk gyártókapacitást kiépíteni és maszkot, védőruhát, lélegeztetőgépet, véroxigéndúsítót, valamint egyéb szükséges felszerelést gyártani, amivel csökkenthetjük a halálozási arányt.
Más szóval: nem évek kellenek a páncél beszerzéséhez, csak hetek. Tegyünk meg mindent, hogy azonnal beinduljon a gyártás! Zümmögjenek azok a gyártósorok! Háborúban hamar mobilizálják a lakosságot. Az emberek találékonyak, például 3D-s nyomtatóval gyártanak lélegeztetőgép-alkatrészeket. Meg tudjuk csinálni. Csak egy kis idő kell hozzá. Várna néhány hetet a páncélra, mielőtt szembeszáll a halálos ellenséggel?
Nem csupán az eszköztárunkat kell fejlesztenünk. Egészségügyi dolgozókra is szükség van, amint csak lehet. Honnan? Be kell tanítanunk embereket segédápolónak, a nyugdíjasokat pedig vissza kell hoznunk a munkába. Sok országban már elkezdték, de ez is időbe telik. Néhány hét alatt megtehetjük, de akkor nem, ha minden összedől.
Csökkentsük a fertőzési arányt
A nép fél. A koronavírus új. Annyi mindent nem tudunk még róla! Az emberek még nem szoktak le a kézfogásról. Még mindig megölelik egymást. Nem a könyökükkel nyitják az ajtót. Nem mossák meg a kezüket, miután lenyomták a kilincset. Nem fertőtlenítik az asztalt, mielőtt leülnek hozzá.
Ha lesz elég maszk, a kórházon kívül is hordhatjuk őket. Most jobb megtartani őket az egészségügyi dolgozóknak. De ha lesz bőven, az embereknek hordaniuk kell a mindennapokban, így csökkentve az esélyt, hogy megfertőznek másokat, illetve megfelelő oktatás után a saját megfertőződésük esélyét is mérsékelve. (Addig is jobb valamit az orrunk elé kötni, mint semmit.)
Ez mind igencsak olcsó módja annak, hogy csökkentsük a fertőzés arányát. Minél kevésbé szaporodik a vírus, annál kevesebb intézkedésre lesz szükség, hogy visszaszorítsuk. De időre van szükségünk ahhoz, hogy az embereket megtaníthassuk ezekre a fogásokra és felszereléssel láthassuk el őket.
Értsük meg a vírust
Roppant keveset tudunk a vírusról. De hetente jelennek meg róla tudományos cikkek százai.
A világot végre egyesítette egy közös ellenség. A kutatók az egész Földön azon dolgoznak, hogy jobban megértsék a vírust.
Hogyan terjed a vírus?
Hogyan lassíthatjuk a terjedését?
Mekkora a tünetmentes hordozók aránya?
Fertőznek? Mennyire?
Milyen gyógymódok válnak be?
Mennyi ideig marad meg a vírus?
Milyen felületeken?
Különböző elkülönítő intézkedések hogyan hatnak a fertőzési arányra?
Mennyibe kerülnek?
Mik a beváló nyomonkövető intézkedések?
Mennyire megbízhatók a tesztek?
Az e kérdésekre kapott egyértelmű válaszok segítenek, hogy a lehető legpontosabb módszerekkel szállhassunk szembe a vírussal, miközben csökkentjük a gazdasági és a társadalmi károkat. És egyes válaszok már hetek múlva a kezünkben lesznek, nem évek múlva.
Gyógymódok
Sőt, mi történik, ha néhány hét múlva gyógymódra bukkanunk? Minden egyes nap, amit nyerünk, közelebb visz ehhez. Már most több lehetőség felmerült, mint például a Favipiravir, a Chloroquine, vagy a Chloroquine és az Azithromycin kombinációja. Mi lesz, ha kiderül, hogy két hónap múlva felfedezzük a koronavírus ellenszerét? Milyen ostobának tűnünk majd, ha addigra milliók halnak meg a csillapító stratégia következményeképpen?
Lássuk az ár-érték arányt
Valamennyi fenti tényező segíthet, hogy emberéletek millióit mentsük meg. Ennek önmagában is elégnek kellene lennie. Sajnos, a politikusok nem engedhetik meg maguknak, hogy csakis a megfertőződöttek életére gondoljanak. A népesség egészét figyelembe kell venniük, és a szigorú távolságtartó intézkedések a többiek életére is kihatnak.
E pillanatban fogalmunk sincs, hogy a különböző személyközi távolságtartó intézkedések mennyire csökkentik a fertőzést. Azt sem tudjuk, hogy mekkora ezek gazdasági és társadalmi ára.
Nem nehéz kissé eldönteni, hogy hosszú távon milyen intézkedésekre van szükség, ha nem tudjuk az árukat és az eredményességüket?
Néhány hét elég időt adna arra, hogy elkezdhessük kitanulmányozni, jobban megérteni, fontossági sorba rendezni őket, és így dönthetnénk, hogy melyeket kövessük.
Ha kevesebb esetünk lesz, jobban megértjük a problémát, felhalmozunk eszközöket, kiismerjük a vírust, felmérjük a különböző intézkedések ár-érték arányát, oktatjuk a népességet… sokkal jobban fel leszünk készülve a harcra. És ezekből sokhoz csak néhány hétre van szükségünk. Nem volna-e ostoba ezek helyett olyan stratégia mellett elköteleződnünk, ami felkészületlenül vet az ellenség karmai közé?
4. A balta meg a tánc
Immár tudjuk, hogy a csillapítás valószínűleg szörnyű döntés lenne, az elfojtás pedig komoly rövidtávú előnnyel jár.
De az embereknek jogos aggodalmaik vannak ezen eljárás iránt:
- Végül is meddig fog tartani?
- Mennyire lesz drága?
- Fellép-e majd később egy ugyanakkora csúcs, mintha semmit sem tettünk volna?
Vizsgáljuk meg, miként festene az igazi elfojtási stratégia, amit baltának és táncnak neveztük el.
A balta
Kezdetben sebesen és erőszakosan csapunk le. Az idő értékes, és a fent említett okok miatt olyan gyorsan el akarjuk fojtani ezt az izét, ahogyan csak lehet.
Az egyik legfontosabb kérdés: meddig fog tartani?
Mindenki attól fél, hogy hónapokig házi őrizetben kell ülnie, amit gazdasági katasztrófa és lelki összeomlás követ. Sajnos a híres Imperial College-cikk ezt az elképzelést ültette el az emberek fejében:
Emlékszik erre a grafikonra? A cikk javaslata szerint a március végétől augusztus végéig tartó világoskék terület lenne a balta, a kezdeti elfojtás, amely szigorú személyek közötti távolságtartással jár.
Csakhogy ennek nem kell így lennie. Ezt a cikket, amelyre a jelenlegi irányelvek alapulnak, súlyosan bírálták alapvető tévedéseiért. Nem veszi figyelembe a nyomonkövetést (amely többek között a dél-koreai, kínai és szingapúri intézkedések alapja volt), az utazási korlátozást (alapvető volt Kínában), a nagy tömegek hatását…
A baltás időszaknak néhány hétig kell tartania, nem hónapokig.
Ez a grafikon a hatvanmilliós Hupej tartomány új eseteit mutatja január 23-tól. Két hét elteltével az emberek kezdtek újra munkába járni. Mintegy öt hét múlva teljesen megfékezték a járványt. És hét hét múlva az új esetek éppen csak hogy csordogáltak. Tartsuk észben, hogy ez Kína legsúlyosabban érintett területe volt.
Emlékezzünk arra is, hogy a diagnosztizált eseteket a narancssárga mező mutatja. A valódi eseteket jelző szürke terület már sokkal korábban zuhanni kezdett (lásd a 9. Ábrát).
Az intézkedések igen hasonlók voltak az olasz-, spanyol-, franciaországiakhoz: elkülönítés, karantén, az embereknek az élelmiszervásárlást, illetve sürgős eseteket kivéve otthon kellett maradniuk, nyomonkövetés, tesztelés, plusz kórházi ágyak, utazási korlátozás…
Ám a részletek nagyon is számítanak.
A kínai intézkedések szigorúbbak voltak. Például háztartásonként egy ember mehetett ki háromnaponta élelemért. És ezeket az előírásokat be is tartatták. Valószínű, hogy ez a szigorúság állította meg ilyen gyorsan a járványt.
Az olaszoknál, franciáknál, spanyoloknál a szabályok nem voltak annyira drasztikusak, és nem vették őket annyira szigorúan. Még mindig járnak az utcán, sokan maszk nélkül. Így bizonyára nem vág olyan gyorsan oda a balta: több időre lesz szükség a járvány megfékezésére.
Egyesek ebből azt a következtetést vonják le, hogy „Ó, demokráciában lehetetlen ilyen csökkentést elérni.” Ez tévedés.
Kínán kívül több héten keresztül Dél-Koreában volt a legsúlyosabb a járvány. Mostanra nagyjából megállították. Mégpedig anélkül, hogy arra kérték volna az embereket, maradjanak otthon. Mindezt elsősorban rendkívül sűrű teszteléssel, nyomonkövetéssel, betartatott karanténnal és elkülönítéssel érték el.
A következő táblázat jól szemlélteti, hogy különböző országok milyen rendelkezéseket hoztak, és ennek milyen hatása volt (ennek a felmérése még zajlik, visszajelzést szívesen fogadunk).
Ebből kitűnik, hogy a felkészült országokban, ahol a járványügyi hatóság erős volt, megtanították az embereknek a higiénia és a személyek közötti távolságtartás szabályait, valamint ügyeltek a korai feltárásra és elkülönítésre. Így nem kellett súlyos intézkedéseket hozni később.
Ezzel ellentétben más országokban, például Olasz-, Francia- és Spanyolországban, ahol ezeket nem vitték végbe alaposan, később kellett szigorú intézkedéseket hozni, hogy felzárkózhassanak.
Az USA-ban és az Egyesült Királyságban megfigyelhető intézkedéshiány élesen elválik ezektől, különösen az előbbiben. Ezek az országok még mindig nem teszik meg mindazt, ami Szingapúrban, Dél-Koreában, Tajvanon exponenciális növekedési fázisban is megállította a vírust. De mindez csupán idő kérdése. Vagy súlyos járványnak néznek elébe, vagy, ha későn is, rájönnek a tévedésükre, amikor is kénytelenek lesznek nagyon odavágni a baltával. Más módszer nincs.
Mindenesetre tudjuk, mit kell tenni. Ha a dél-koreaihoz hasonló járvány hetek alatt megfékezhető kötelező személyközi távolságtartás nélkül, akkor a nyugati országok, amelyek már úgyis szigorú személyközi távolságtartó intézkedéseket vezettek be, egyértelműen gátat szabhatnak a vírusnak néhány hét alatt. Fegyelem, végrehajtás és a népesség szabálykövetésének a kérdése az egész.
Amint a balta lecsapott és elvágta a járványt, következik a második fázis: a tánc.
A tánc
Amikor a baltával vesszük kezelésbe a koronavírust, néhány hét alatt megfékeztük, és sokkal jobb helyzetben vagyunk; immár szembeszállhatunk vele. Most következik a hosszútávú erőfeszítés, amellyel sakkban tartjuk a vírust, amíg ki nem fejlesztik a védőoltást.
Az emberek abban tévednek nagyot, amikor erre a stádiumra gondolnak, hogy azt hiszik, hónapokig otthon kell majd csücsülniük. Erről szó sincs. Sőt, az életünk valószínűleg majdnem visszatér a normális mederbe.
A tánc a sikeres országokban
Hogy lehet, hogy Dél-Koreában, Szingapúrban, Tajvanon és Japánban már régen vannak betegek, Dél-Koreában ezrek, és mégsem kell mindenkinek otthon maradnia?
Ebben a videóban a dél-koreai külügyminiszter elmondja, hogy ők miképp oldották meg a dolgot. Elég egyszerűen: hatékony tesztelés, hatékony nyomonkövetés, hatékony elkülönítés, utazás-korlátozás és jól működő karantén.
Ez a cikk taglalja a szingapúri eljárást:
Kitalálja, hogy mit tettek? Ugyanazt, amit Dél-Koreában. Csak ők még kiegészítették a karanténban lévőknek, valamint az utazási korlátozások miatt bajba kerülteknek nyújtott gazdasági segítséggel.
Túl késő-e már más országoknak? Nem. Ha a kezükbe veszik a baltát, új lehetőséget kapnak, elkezdhetik helyesen csinálni. Minél tovább várnak, annál élesebb lesz a balta és annál hosszabb a baltás időszak, ám a fertőzést megállíthatja.
De mi van akkor, ha ezek az intézkedések nem elegendők?
Az R tánca
A balta és az oltás vagy egyéb hatékony gyógymód közötti többhónapos időszakot táncnak nevezem, hiszen ekkor az intézkedések nem lesznek mindig szigorúak. Bizonyos területeken újabb fertőzésnek leszünk tanúi, máshol hosszú időszakokon át béke lesz. Attól függően, hogy miként alakul a helyzet, szükségessé válhat a személyek közötti távolság megnövelése, máskor pedig elengedhetjük az ilyen megszorításokat. Ez az R tánca: egyfajta csárdás, amikor ide-oda lépkedünk a normális élet, illetve a betegség visszaszorítása között, a gazdaság és a gyógyítás között.
Hogyan működik ez a tánc?
Minden az R körül forog. Emlékezzünk rá, ez a fertőzési arány. Az elején, egy átlagos, felkészületlen országban ez valahol kettő és három között mozog. Azaz a fertőzöttség néhány hete alatt egy ember átlagban 2–3 másikat fertőz meg.
Ha az R 1 felett van, a fertőzés járvánnyá válik. Ha 1 alatt, akkor elhal.
A baltás időszak alatt a célunk az, hogy az R-t minél jobban közelítsük a nullához, minél gyorsabban, hogy elfojtsuk a járványt. Egyes számítások szerint Vuhanban az R eredetileg 3.9 volt, majd a kijárási tilalom és központosított karantén után leesett 0,32-re.
Ám amint a csárdás időszakába érünk, erre már nem lesz szükség. Csupán annyi kell, hogy az R-ünk 1 alatt maradjon. A személyek közötti távolságtartásnak nagy ára van. Az emberek elveszíthetik az állásukat, a cégüket, az egészséges szokásaikat…
Néhány egyszerű intézkedéssel megoldhatjuk, hogy R kisebb legyen 1-nél.
Ez megközelítőleg mutatja, hogy különbözőfajta páciensekre hogyan hat a vírus, és mennyire fertőző bennük. Senki nem tudja a görbe valódi alakját, de különböző cikkekből gyűjtött adatok szerint valahogy így festhet.
Minden egyes nap, miután valaki elkapta a vírust, bizonyos mértékű fertőzési potenciállal rendelkezik. Ez átlagban összesen 2,5 fertőzést eredményez.
Pillanatnyi tudásunk szerint már a „tünetmentes” szakaszban is előfordul valamennyi fertőzés. Majd amikor a tünetek kialakulnak, nő, ezután az illető orvoshoz megy, diagnosztizálják, és csökken a fertőzőképessége.
Kezdetben az illetőben jelen van a vírus, de nincsenek tünetei, úgyhogy úgy viselkedik, mint máskor. Amikor másokkal beszélget, terjeszti a vírust. Amikor hozzáér az orrához, aztán pedig lenyomja a kilincset, a következő ember, aki megfogja a kilincset, majd az orrát, megfertőződik.
Minél jobban elterjed valakiben a vírus, annál fertőzőbbé válik. Aztán amikor elkezd tüneteket mutatni, lassanként valószínűleg elmarad a munkából, ágyba fekszik, elkezd maszkot hordani, vagy orvoshoz fordul. Minél látványosabbak a tünetek, annál jobban elkülönül másoktól, ezzel csökkentve a vírus terjedését.
Amint kórházba kerül, még ha nagyon fertőző állapotú is, kevésbé terjeszti a vírust, hiszen el van különítve.
Itt látjuk, hogy mekkora hatása van a szingapúrihoz, illetve dél-koreaihoz hasonló intézkedéseknek:
- Ha az embereket tömegesen tesztelik, a vírushordozók még azelőtt kiszűrhetők, hogy tüneteik lennének. Karanténba kerülve nem fertőznek tovább.
- Ha megtanítjuk az embereknek, hogy hamarabb felfigyeljenek a tüneteikre, lecsökken a kék területen töltött idő, azaz az általános fertőzőképességük.
- Ha az embereket rögtön elszigeteljük, amint tüneteik lesznek, a narancssárga fázisban lévő fertőzés megszűnik.
- Ha az embereket megtanítjuk, hogyan kell távolságot tartani, maszkot hordani, kezet mosni és fertőtleníteni a tárgyak felületét, az egész idő alatt kevesebb vírust terjesztenek szét.
A szigorúbb személyközi távolságtartó intézkedésekre csak akkor van szükség, amikor mindez nem válik be.
A személyközi távolságtartás eredményessége
Ha mindezek ellenére még mindig jóval R=1, fölött vagyunk, akkor csökkentenünk kell az emberek számát, akikkel egy-egy személy találkozik.
Ennek van néhány roppant olcsó módja, mint például a bizonyos résztvevőn (pl. 50, 500) felüli események betiltása, illetve az otthonról végzett munka.
Más intézkedésekért sokkal, de sokkal magasabb árat fizetünk mind gazdasági, mind társadalmi, mind erkölcsi téren; ilyen például az iskola, egyetem, az üzemek bezárása, a kötelező otthontartózkodás.
Ez a táblázat légből kapott, ugyanis jelenleg nem létezik. Senki nem végzett elegendő kutatást a témában, senki nem hozta össze ezeket a számokat összehasonlítható formában.
Kár, mert ez a legfontosabb táblázat, amelyre a politikusoknak a döntéseikhez szükségük volna. Jól bemutatja, hogy mi járhat a fejükben.
A baltás időszakban a politikusok célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék az R-et, olyan módszerekkel, amelyeket a nép még elvisel. Hupejben egészen 0,32-re levitték. Erre nem biztos, hogy szükség van, lehet, hogy 0,5–0,6 is elég.
A tánc idején viszont olyan közel szeretnénk tartani az 1-hez, amennyire csak lehet, éppen csak hogy hosszú távon alatta maradjon. Így megakadályozzuk az új járvány kitörését, és visszavonhatjuk a legszigorúbb intézkedéseket.
Ez azt jelenti, hogy a vezetők — akár tudatában vannak ennek, akár nem –, a következőt teszik:
- Összegyűjtik az összes, az R-t csökkentő lehetséges intézkedést.
- Felmérik, hogy melyiknek mekkora a hatása.
- Felmérik, melyiknek mekkora a gazdasági, társadalmi, erkölcsi ára.
- Sorba állítják a lehetőségeket az ár-érték hatásuk alapján.
- Kiválasztják a legkisebb áron elérhető legnagyobb csökkentést, ami R-t még 1 alatt tartja.
Kezdetben kevéssé fognak megbízni ezekben a számokban. Ezzel együtt ezek mentén hozzák a döntéseiket — és így is kell.
Ezt a folyamatot formális keretek közé kell önteni. Ez egy egyszerű számolási feladat, amit minél gyorsabban meg kell tanulnunk. Mekkora az R, mekkora hatással csökkenti minden egyes intézkedés, és ezeknek külön-külön mekkora a társadalmi és gazdasági ára.
Csupán ezután lesznek képesek racionálisan dönteni a meghozandó intézkedésekről.
Következtetés: időt kell nyernünk
A koronavírus még mindig majdnem mindenhol terjed. 152 ország jelentett eseteket. Veszedelmesen ketyeg az óra. De ez nem szükségszerű: világos gondolkodással szembeszállhatunk a kórral.
Egyes országok, különösen azok, ahol a koronavírus még nem csapott le erősen, bizonyára azon tűnődnek, hogy vajon velük is megtörténik-e ugyanaz, mint a többiekkel. A válasz: valószínűleg már meg is történt. Csak még nem vették észre. Amikor tényleg lesújt a járvány, az egészségügyi rendszerük még rosszabb helyzetben lesz, mint a jómódú országoké, ahol az orvosi ellátás eleve jobb színvonalú. Már csak a biztonság kedvéért is most van itt az idő lépni.
Azon országok számára, ahol a koronavírus már jelen van, a választási lehetőségek nyilvánvalók.
Vagy csillapítani kezdenek: ezzel tömeges járványt okoznak, túlterhelve az egészségügyet, milliók halálát okozva és a vírus új mutációit útjukra engedve.
Vagy pedig dönthetnek úgy, hogy szembeszállnak a vírussal. Néhány hétig lezárhatják az országot, hogy időt nyerjenek mindannyiunknak, akciótervet készíthetnek, és irányításuk alá vonhatják a vírust, amíg nem lesz oltás.
A bolygón sok ország, mint például az USA, Nagy-Britannia és Svájc eddig a csillapítást választották.
Ez azt jelenti, hogy harc nélkül megadják magukat. Látják, hogy más országok sikeresen szálnak szembe a vírussal, de azt mondják magukban „Hát erre mi nem vagyunk képesek!”
Mi lett volna, ha Churchill is ezt mondja annak idején? „Á, egész Európa tele van nácikkal. Úgysem bírunk velük szembeszállni. Adjuk fel, és kész!” Szerte a világon sok kormány jár el így. Nem adnak lehetőséget nekünk, hogy harcoljunk a vírussal. Követelnünk kell.
Terjessze az igét
Sajnos, még mindig emberéletek milliói forognak kockán. Ha úgy gondolja, hogy ez — vagy bármilyen más, hasonló — cikk képes megváltoztatni az emberek véleményét, küldje el nekik. A vezetőknek meg kell érteniük, miről van szó, hogy elháríthassák a katasztrófát. Most van itt a cselekvés ideje.
Ha egyetért ezzel a cikkel és szeretné, hogy az USA kormánya lépjen, kérjük, írja alá a Fehér Háznak intézett petíciót, amelyben kérjük, hogy balta és tánc-rendszerű elfojtási stratégiát léptessen életbe.
petitions.whitehouse.gov
Ha az Olvasó szakértő a témában és bírálni vagy támogatni akarja a cikket vagy részeit, kérem, írjon nekem.
Ha le akarja fordítani a cikket, a Medium-on tegye közzé, nekem pedig kérem, küldje el a linket. Jelenleg a következő nyelveken érhető el:
spanyol (a szerző által ellenőrizve, teljes fordítás, ábrákkal együtt)(további változatok: 1,2, 3, 4, 5)
francia ( epidemiológus fordításában)
Hagyományos kínai (teljes fordítás, beleértve az ábrákat, másik fordítás)
egyszerűsített kínai
német
portugál (egy másik változat)
orosz
olasz
japán
vietnámi
török
lengyel
izlandi (másik változat)
görög
Bahasa Indonesia
Bahasa Malaysia
farszi (másik változat, nem Medium)
cseh (másik változat)
holland
norvég
héber
ukrán (másik változat)
svéd
román
bolgár
katalán
szlovák
E cikk herkulesi erőfeszítés eredménye. Egy csapat hétköznapi ember dolgozott rajta éjt-nappallá téve, hogy megtalálja az idevonatkozó kutatási eredményeket, és egybedolgozza. Így, reméljük, mások számára is elérhetővé válik a koronavírusról rendelkezésünkre álló információ.
Külön köszönet a következőknek Dr. Carl Juneau (epidemiológus és a francia változat fordítója), Dr. Brandon Fainstad, Pierre Djian, Jorge Peñalva, John Hsu, Genevieve Gee, Elena Baillie, Chris Martinez, Yasemin Denari, Christine Gibson, Matt Bell, Dan Walsh, Jessica Thompson, Karim Ravji, Annie Hazlehurst, Aishwarya Khanduja. A cikk csapatmunka eredménye.
Szintén köszönöm a következőknek: Berin Szoka, Shishir Mehrotra, QVentus, Illumina, Josephine Gavignet, Mike Kidd, Nils Barth. A cégemnek,Course Hero-nak úgyszintén, amiért időt és szabadságot adott, hogy ezzel foglalkozhassam.
Legyünk erősebbek a világjárványnál — olvasnivaló
- Showing good character: Happy Monday. The coronavirus crisis is no excuse for bad behavior.
- Soothed by science: Am I a hypochondriac, or is this coronavirus?
- Meet Dr. Fauci: A list of the best reads to get to know America’s top coronavirus fighter.
- Shaping lives: How is Coronavirus changing our generation?
- Here we are now, entertain us: 14 wildly eclectic things to watch, listen to, and laugh at while being cooped up.
Legyünk naprakészek — minden koronavírusra vonatkozó információ egy helyen, az új Medium Coronavirus Blogban.Itt feliratkozhat a koronavírus-hírlevélre.
